Eminescu, Mihai: Miért nem jössz? (De ce nu-mi vii? Magyar nyelven)

Vezi, rândunelele se duc,
Se scutur frunzele de nuc,
S-aşează bruma peste vii -
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii?

O, vino iar în al meu braţ,
Să te privesc cu mult nesaţ,
Să razim dulce capul meu
De sânul tău, de sânul tău!

Ţi-aduci aminte cum pe-atunci
Când ne primblam prin văi şi lunci,
Te ridicam de subsuori
De-atâtea ori, de-atâtea ori?

În lumea asta sunt femei
Cu ochi ce izvorăsc scântei...
Dar, oricât ele sunt de sus,
Ca tine nu-s, ca tine nu-s!

Căci tu înseninezi mereu
Viaţa sufletului meu,
Mai mândră decât orice stea,
Iubita mea, iubita mea!

Târzie toamnă e acum,
Se scutur frunzele pe drum,
Şi lanurile sunt pustii...
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii?
  
 
 

Lásd, búcsúzik a fecskehad,
száraz levelek hullanak,
szőlőskertben pihen a dér -
mondd, jössz-e még? Ó, jössz-e még?
 
Jöjj karjaimba kedvesem,
mohón nézhessen két szemem,
pihenjen édesen fejem
a kebleden, a kebleden!
 
Oly régen volt - érzed-e még
a rétek, völgyek rejtekét,
karom remegve átkarolt
annyiszor, de annyiszor?

E földön annyi asszony él,
szemükben villanó remény...
de mind közül egy kell nekem,
egyetlenem, egyetlenem!

Mert tőled lesz derűs az ég,
élteted lelkem szellemét,
csillagnál fényesebb szemed,
szerelmesem, szerelmesem!
 
Kései ősz hangja zenél,
az úton száraz falevél,
kihalt már a völgy s a rét...
jössz-e még? ó, jössz-e még?