Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Boureanu, Radu: A vörös ló (Calul roșu Magyar nyelven)

Boureanu, Radu portréja
József Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

Calul roșu (Román)

L-am așteptat pe o colină neagră,
sub cerul ca un clopot ce prindea să se-afunde,
să vină de neunde,
l-am așteptat pe o colină neagră.

S-a prelins ca o lumină
ce curgc-n văzduh printr-un jgheab nevăzut
în curgerea-i lină,
ca un bolid
ce-și mută tăcerea mințită prin vid.

A căzut ca un bloc urias de mărgean,
n-a glăsuit cu glas pământean;
sub coapse rotunde, două flăcări roșii,
i-au țâșnit ca două aripi roșii.

Nu i-am întins ca-n legende străvechi
din talgere mari de jăratec să soarbă,
n-avca răpciugă, nici trupul schilod,
nici privirea oarbă.

Și-am zburat
printre stele mari ca pământul
pc care-am umblat.
Erau stele moarte in drum; le-a atins
cu aripa de foc și din  nou s-au aprins.

Zadamic apoi am bătut
la porți albastrc și grele, de vis;
nici o poartă nu a gemut,
nici un vis nu s-a deschis.

Joc dc stele căzătoare s-a încrucișat pe cer,
undeva, fără zvom, o lumc s-a năruit,
Și singur, m-am trezit
sub cIopotul care prindea mai greu să se-afunde.
Calul roșu se mistuisc sprc neundc,
Și m-am trezit ca un copac fără frunze,
pc o colină neagră.



FeltöltőP. Tóth Irén
KiadóFilum
Az idézet forrásaJózsef Attila Műfordításai
Megjelenés ideje

A vörös ló (Magyar)

Vártam egy fekete dombon
hogy jöjjön valahonnan; a harangszerű
ég alatt, mely már alámerűl,
vártam egy fekete dombon.

Mint fény, mely láthatatlan sziklatömbön át
folyik a mindenségben, lassu folyásban
megnyalta magát,
s mint égitest, ha kél
s keresztül az űrön hazug hallgatást cserél.

Ugy hullt le, mint óriási gyöngytömeg,
nem szólt földi szót. Kerek
csípője alatt két vörös láng
lobogott, mint két vörös szárny.

Nem tartottam elébe, mint ősi mondákban
nagy parazsas tálakat, hogy hörpintse ki.
Szemén nem volt vaksi, testén nyomorék,
takonykórja sem volt neki.

És tovaszálltam,
csillagok közt, melyek nagyobbak a földnél,
amelyen álltam.
Estek az utunkba halott csillagok,
láng-szárnyától újra mind föllobogott.

Hiába kopogtam azután
álmok kapuin - mily kékek, nehezek! -
nem zörrent egy pánt egy kapufán,
nem nyilt egyetlen álom se meg.

Hullócsillagok tánca keresztlett az égen,
egy világ sülyedt mocsárba valahol zajtalan
s én fölébredtem egymagam
a harang alatt, melyet nehezültebben vont merülni a mély,
a vörös lovat elemésztette valamerre az éj
és fölébredtem, mint levele fosztott terebély
egy fekete dombon.



FeltöltőP. Tóth Irén
KiadóFilum
Az idézet forrásaJózsef Attila Műfordításai
Megjelenés ideje

minimap