Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Coșbuc, George: Anyám (Mama Magyar nyelven)

Coșbuc, George portréja
P. Tóth Irén portréja

Vissza a fordító lapjára

Mama (Román)

În vaduri ape repezi curg
Şi vuiet dau în cale,
Iar plopi în umedul amurg
Doinesc eterna jale.
Pe malul apei se-mpletesc
Cărări ce duc la moară -
Acolo, mamă, te zăresc
Pe tine-ntr-o căscioară.

Tu torci. Pe vatra veche ard,
Pocnind din vreme-n vreme,
Trei vreascuri rupte dintr-un gard.
Iar flacăra lor geme:
Clipeşte-abia din când în când
Cu stingerea-n bătaie,
Lumini cu umbre-amestecând
Prin colţuri de odaie.

Cu tine două fete stau
Şi torc în rând cu tine;
Sunt încă mici şi tată n-au
Şi George nu mai vine.
Un basm cu pajuri şi cu zmei
Începe-acum o fată,
Tu taci ş-asculţi povestea ei
Şi stai îngândurată.

Şi firul tău se rupe des,
Căci gânduri te frământă.
Spui şoapte fără de-nţeles,
Şi ochii tăi stau ţântă.
Scapi fusul jos; nimic nu zici
Când fusul se desfiră...
Te uiţi la el şi nu-l ridici,
Şi fetele se miră.

...O, nu! Nu-i drept să te-ndoieşti!
La geam tu sari deodată,
Prin noapte-afară lung priveşti -
- "Ce vezi?î întreab-o fată.
- "Nimic... Mi s-a părut aşa!
Şi jalea te răpune,
Şi fiecare vorbă-a ta
E plâns de-ngropăciune.

Într-un târziu, neridicând
De jos a ta privire:
- "Eu simt că voi muri-n curând,
Că nu-mi mai sunt în fire...
Mai ştiu şi eu la ce gândeam?
Aveţi şi voi un frate...
Mi s-a părut c-aud la geam
Cu degetul cum bate.

Dar n-a fost el!... Să-l văd venind,
Aş mai trăi o viaţă.
E dus, şi voi muri dorind
Să-l văd o dată-n faţă.
Aşa vrea poate Dumnezeu,
Aşa mi-e datul sorţii,
Să n-am eu pe băiatul meu
La cap, în ceasul morţii!

Afară-i vânt şi e-nnorat,
Şi noaptea e târzie;
Copilele ţi s-au culcat -
Tu, inimă pustie,
Stai tot la vatră-ncet plângând:
E dus şi nu mai vine!
Ş-adormi târziu cu mine-n gând
Ca să visezi de mine!



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://www.romanianvoice.com/poezii

Anyám (Magyar)

A révben gyorsvízű folyó
szalad zúgva-morogva,
nyárfák nyirkos alkonyon
örök búról dalolnak.
Összefonódott ösvények
visznek a malomba,
ott látlak anyám, téged,
rozoga kunyhóban.

Fonsz. Régi kandalló ölén
jajongó tűz pislákol,
nehéz szívvel gyújtottad
pár kerítésdeszkából.
Nagyra nő néha a láng,
majd aludni készül,
fény lengi át a szobát,
aztán elsötétül.

Veled együtt, szótlanul,
fonogat két lányka,
így nőnek fel, apátlanul,
Györgyre hiába várva.
Egyik most mesélni kezd
sárkányokról, sasokról,
hangja lágyan körbevesz -
te egész másra gondolsz.

Gyakrabban szakad a szál,
míg gondjaidba mélyedsz,
érthetetlen szavakat súgsz,
szemed távolba réved.
Hallgatsz, ha orsód földre hull,
és lebomlik a fonal,
csak nézed mozdulatlanul -
a lányok csodálkoznak.

...Nem! Nem szabad kételkedj!
Ablakhoz rohanva,
sötétbe hosszan nézegetsz:
-"Mit látsz?" kérdi egy lányka.
- "Semmit...Csak úgy tűnt nekem!"-
és leterít a bánat,
minden szavad megremeg,
mintha halálra várna.

Később, fel sem emelve
párás tekinteted:
"- Én hamarosan elmegyek,
oly érzések gyötörnek...
Tudom is én, mit gondoltam?
Van nektek egy bátyátok...
Úgy tűnt, mintha hallanám
kopogni az ablakon.
 
De nem ő volt!... Ha jönne tán,
még lenne egy életem!
Elment, és megöl a vágy,
láthassam szemtől szemben.
A Jóisten akarta így,
hisz meg van írva sorsom,
hogy fiam ne lehessen itt,
mikor végleg elalszom!"

Későre jár, kinn szél süvít,
sötét az éjszaka;
gyermekeid már alszanak,-
te, sivár szívű anya,
kandalló mellett sírdogálsz:
elment, s nem jön vissza!
Sokáig gondolsz ma is rám,
s elviszel álmaidba.



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap