Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Paler, Octavian: A költő (Poetul Magyar nyelven)

Paler, Octavian portréja
P. Tóth Irén portréja

Vissza a fordító lapjára

Poetul (Román)

anunţă cetăţii, pămîntului că ploaia există,
anunţă oamenilor că au datoria să spere. Un poet
în faţa unui cer ars, în faţa unui cîmp pîrjolit
şi care nu e în stare să cînte şi să creadă în ploi,
să ne aducă aminte că ploaia există, că ea va înflori
pămîntul bolnav,
aşadar un poet care nu e profet al speranţei,
un poet cu buzele arse care nu simte nevoia să cînte ploile
lumii
n-a înţeles că poezia e în primul rînd o formă a speranţei.
La ce bun poetul, în vreme de secetă?
Să cînte ploile tocmai atunci,
Cînd avem cea mai mare nevoie de ele, cînd ne lipsesc şi
ne dor,
cînd soarele arde şi mîinile miros a îndoială,
cînd arbori de nisip se risipesc la cea mai mică adiere,
cînd amintirile au gust de eroare şi speranţa e un cuvînt
dificil
şi cel care cîntă ploile riscă să fie dispreţuit şi lovit
chiar cu pietre, urmărit şi de zei şi de oameni
pentru nebunia şi curajul său care cîntă
ploile, care cîntă torentele cînd oamenii ridică braţele
rămîn răstigniţi în aer ca pe dealul Golgotei. Cine să anunţe
ploile
dacă nu poezia? Cine să aibă curajul să vadă pe cerul gol
nori de ploaie,
cine să-şi ia riscul de a profeţi dacă nu poezia,
cea care a stat cu grecii sub zidurile Troiei
şi cea care a coborît cu Dante în Infern?



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://poeziisiversuri.com

A költő (Magyar)

Hírdesd a várnak, a földnek, hogy létezik eső!
Az embereknek, hogy hinni kötelező! Egy költő
ki némán áll egy kiégett ég, egy felperzselt rét előtt
és nem képes dalolni, esőben bízni,
eszünkbe juttatni, hogy az eső virágoztatja
a szenvedő földet,
tehát egy költő, aki nem prófétája a reménynek,
és lángoló ajkakkal sem érzi szükségét a világ esőit
megénekelni,
nem érti, miért a vers a remény egyik főalakja.
Mire jó egy költő szárazság idején? -
Hogy fohászt küldjön az esőhöz akkor, mikor
legnagyobb szükség van rá, mikor hiányzik
és fáj,
mikor éget a Nap és kezeink kétségszagúak,
mikor legkisebb fuvallatra homokfák szóródnak,
mikor az emlékek tévedésízűek, és a remény nehezen
kimondható szó,
és mikor az esőénekest kiközösíttetik és
megköveztetik, istenek és emberek megfigyelhetik,
mert őrültség és bátorság is egyben
megénekelni az esőt, mikor az emberek égre meredő kezekkel
megfeszülten állnak, mint a Golgotán.
Ki hírdesse az esőt,
ha nem a vers? Kinek legyen mersze kopár égen
esőfelhőket látni,
és vállalni kockázatos jövőt, ha nem a versnek,
mely már ott állt a görögökkel Trója falai alatt,
és Dante-val együtt a Pokol zeg-zugait járta ?



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap