Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pavelescu, Cincinat: Az ember dala (Cântecul omului Magyar nyelven)

Pavelescu, Cincinat portréja

Cântecul omului (Román)

Ma-ntorc zdrobit. Ce drum enorm!
Viu dintr-o ţară depărtată,
Pe care harta n-o arată...
Sunt obosit, aş vrea să dorm.
 
Sunt ani, sunt ani de când alerg
Tot înainte, înainte,
Cu-aceeaşi întrebare-n minte:
De unde viu şi unde merg?
 
Şi barca-mi nu mai e la fel,
Iar pânzele-i imaculate
De la plecare, sunt pătate,
Ca şi o masă de hotel.
 
O mânam eu, sau mă ducea
În voia vântului, tot anul?
Eram sau nu, eu, căpitanul?
Sărmanei bărci ce rătăcea?
 
O amintire mi-a rămas...
Ţara nădejdii,-n depărtare,
Mi se părea atât de mare -
Şi-am ocolit-o într-un ceas!
 
Un gând mă tulbură, mâhnit,
Ca un ecou de harfă spartă:
E visul meu neîmplinit,
E idealul meu în artă!
 
În goana lui, izbit de stânci,
Mă-ntorc la mal, mânat de soartă,
Pe inimă c-o floare moartă,
S-ascunză ranele-i adânci.
 
Şi-acum, în drumul spre mormânt
Privind amurgul arămiu,
Când simt ce-aş fi putut să fiu,
Mă-nduioşez văzând ce sunt...



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://poeziisiversuri.com

Az ember dala (Magyar)

Mekkora útról térek vissza!
Egy távoli országból jöttem,
Mely nincs rajta a térképeken...
Aludni kéne. Elfáradtam.
 
Sok éve űz a rohanás -
Mindig előre, csak előre,
Egy kérdés szólít, dübörögve:
Honnan, hová az utazás?
 
Már csónakom sem ugyanaz.
És érintetlen vitorlája
Pecsétes lett az indulásra,
Mint szállodai asztallap.
 
Vittem őt, vagy ő vitt engem
Hová szél fújt, hosszú éveken?
ő vezetett, vagy én vezettem,
Tévelyegve tengereken?
 
Egyetlen emlékem maradt...
Ott messze, bizalom országa -
Oly óriásnak tűnt határa,
és bejártam egy perc alatt!
 
Feldúl egy fájó gondolat,
Mint hasadt hárfa kiáltása:
Elveszni hagytam álmomat,
Elhagyva művészet varázsa!

Rohanva, szikláktól törötten,
Sorsom visszavezet a partra,
Halott virággal eltakarva
Mély sebeket szívemen.

És most, útban a sír felé,
Nézve a rézvörös alkonyt,
Fájlalom azt, ami vagyok,
Siratva azt, mi lehetnék... 



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap