Svarc, Jelena: Üveges, porló zsibbadásban… (В прозрачном тонком онеменье Magyar nyelven)

В прозрачном тонком онеменье

Душа обид уже не чует,

Она как небо над могилой

В зеленом айсберге кочует.

Поет на холоде, не тонет

И топит узел со страстями.

И только лед – ее любовник –

Лелеет спрятанное пламя.

О, ледяной топор – к тебе

Язык примерз – ты им владей.

Сияет снег, дымится прорубь –

Лед пьет огонь, как чародей.

Üveges, porló zsibbadásban

A lélek, mit kín fel se vérez,

Vonul, mint sír felett az ég,

Mint zöld jéghegy mélyén, s nem érez.

Dalol a fagyban, nem süllyed el,

Fűti cókmókja, vágy-batyu.

Rejtett lángját nem becézi más,

Csupán szeretője, a jég.

Ó, fejsze fagyos vasa: reád

Égett a nyelv, vedd birtokba hát.

Hó villog, lék páráll, s a jég -

Varázsló, nyeli parázsló italát.