141. (В лицо морозу я гляжу один...) (Orosz)
В лицо морозу я гляжу один: Он — никуда, я — ниоткуда, И все утюжится, плоится без морщин Равнины дышащее чудо.
А солнце щурится в крахмальной нищете — Его прищур спокоен и утешен... Десятизначные леса — почти что те... И снег хрустит в глазах, как чистый хлеб, безгрешен. Feltöltő | Sebestyén Péter |
Az idézet forrása | http://rvb.ru/mandelstam/01text/vol_3/01versus/ |
|
Nézek a fagy szemébe (Magyar)
Nézek a fagy szemébe egymagam: ő sehová, én meg sehonnan, a sík, lélegző csoda, ránctalan tágul, siklik dermedt habokban.
Tisztes-keményített koldus-nap hunyorog már megbékélten, már nyugodtan... A tízértelmű fák majdnem éppolyanok... Mint bűntelen kenyér, a hó a szembe roppan.
|