Válek, Miroslav: Teve (Ťava Magyar nyelven)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.

Be-bejár a teve a cukrászdába,
mindig egy mondatra jár a szája:
„Bocsánat, kérek egy pici vizet,
szomjazom, akár egy teve.”

A cukrász erre:
„Sebaj, hisz egy
tevének is lehet melege!
Itt kívánja kegyed elfogyasztani,
vagy tartalékvizet is fizet?”

Cirkusz-ólban lakott a teve,
tevegelte őt a cirkusz icipici hercege.
Mit számít, ha útjuk csak egy darabka?
Porond homokján képzelte magát a sivatagba.

Ogy látszik, a sivatagban
vastagabban
fog a tinta,
mert felel a teve amúgy félvállról:
„Ma töltök egy picit a púpjaimba!
Elölre jön egy hordó,
hátúlra jön kettő-három
- egy-két hordó nem lehet közöttünk békebontó.
Víz nélkül a púpom végzethordó!

A cukrász dologhoz lát azonízben.
Tevénk megköszöni teveszinten,
s távozik teljes tevedíszben.

Egyszerre derűsen látja a világot
és csupa rózsaszínben.