Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Válek, Miroslav: A teve (Ťava Magyar nyelven)

Válek, Miroslav portréja

Vissza a fordító lapjára

Ťava (Szlovák)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Az idézet forrásaIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Könyvoldal (tól–ig)503
Megjelenés ideje

A teve (Magyar)

Teve lép a kimérdébe,
szinte dadog siettébe':
„Hordót ide, vízzel tele!
Szomjas vagyok mint egy teve”.

Szól a csapos:
„Na még ilyet!
Adom máris azt a vizet.
Felhörpinti kimérdémben,
vagy tán tartaléknak mérjem?”

A cirkusz, hol a teve lakott,
fölülmúlt minden tevelakot.
Esténként a púpjai közt borsszem herceg tevegelt,
a porondon mégis mindig sivatagi teve volt.

S mivel a sivatagban nem szokás
a fényűző
kiszolgálás,
közönyösen szól a teve:
„Mindkét púpom öntse tele!
Az elsőbe egy hordója,
a hátsóba kettő-három folyjon,
ha ezt ön is szavatolja.
Hisz a víz a teve sorsa!”

Önt a csapos - nincsen már baj:
mélyen meghajol a teve,
s elhullámzik tevebájjal.

Rózsás kedve beragyogja
a világot.[1]



[1] Miként nincs végérvényesen lezárt s befejezett vers, nincs ugyanilyen végérvényesen lezárt s befejezett fordítás sem. Az alkotás - így a műfordítás is - soha meg nem szűnő folyamat; mindig-újra-értelmezés, mindig átértékelés. Értékek közvetítése és aktualizálása. Fordítást említettem az imént - két ízben is - holott most, ebben az esetben, valami másról van szó. Valami másról: az olvasásnak „irányított alkotás”-volta értelmében. Nem egyszerű átültetésről, nem egy idegen nyelvű szöveg lehető leghűbb tolmácsolásáról. A költő ebben a versében játszik. És a verssel új játékra hívja ki az olvasót. így a „fordító” (hogy is nevezzem?) sem tehet mást: elfogadja a kihívást. Veszi a lapot, s a költő által aktivizálva továbbjátssza a játékot. S mivel a játék kísérőszövege nem csupán a hangok puszta jelzésrendszerére épül, hanem - ha úgy tetszik - értelmes szöveg, teszi ezt már a saját anyanyelvén. – részlet Tóth László fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 508. oldal



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Az idézet forrásaIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Könyvoldal (tól–ig)509
Megjelenés ideje

minimap