Krásna prostota (Szlovák)
Zišiel som sa raz s jednou ženou, čo uhrančivé mala oči, a na koho sa podívala, zosmutnel láskou. Bez pomoci.
Vedela v tanci ako háďa zavlniť sa a priľnúť tesne, a kto raz v náručí ju držal, zosmutnel láskou. Silno, hriešne.
Veselá bola neskonale, smiech stále búril na jej perne. Kto ju však počul, nesmial sa s ňou, zosmutnel láskou. Prenesmierne.
Mladosťou horela jak višňa a duchom ako réva vínna. Lež kto sa blízkosti jej nasal, zosmutnel láskou. Čia je vina?
I prostá bola, ako dieťa. Prečo ste smutný pri mne, pane? Tak pýtala sa, nevediac, že kto miluje, sa smutným stane. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Kalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava, ISBN: 978-80-8101-021-7 |
Az idézet forrása | Básnické dielo, Ján Smrek |
Könyvoldal (tól–ig) | 101-101 |
Megjelenés ideje | 2007 |
|
|
Szép egyszerűség (Magyar)
Találkoztam egyszer egy nővel, oly megigéző volt szeme fénye, s akire ránézett, szerelemtől keseredett. Nem volt esélye.
Kígyóként tudta táncát lejteni, hullámzón szorosan simulva, s ki őt egyszer átölelte, szerelemtől keseredett. Heves bűnt csiholva.
Lelkét végtelen derű járta át, ajkán mosoly tajtékzott szüntelen, aki hallotta, sírt, szerelemtől keseredett. Rettenetesen.
Meggyként vetett lobbot ifjúsága, és lelke akár a borágak, ki közelségét itta, szerelemtől keseredett. Ki az oka sorsának?
Gyermekként is egyszerű volt. Uram, ön mellettem miért sanyarú? Így faggatta, nem tudván, hogy aki szeret, azt elragadja a bú.
|