Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Beniak, Valentin: Hallucináció (Részlet VI.) (Halucinácia (Úryvok VI.) Magyar nyelven)

Beniak, Valentin portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Halucinácia (Úryvok VI.) (Szlovák)

Nový chlieb dozrieva v pýrení jahôd vstaň
a poľom prejdi sa už doma nechaj zbraň
s pol srdcom na dlani sa v chládku tône usaď
ponechaj pokojne v lucerne zajka klusať
s pol srdcom na dlani na ktorej velké M
hovorí Milujem šialene túto zem
milujem prírodu ktorá ju plášťom zdobí
záclonu výsosti i tiché v smútku hroby
prekvitajúcu mlaď v medových pochodoch
milujem oči žien jak svetlá po schodoch
kade som kade som do nenávratna kráčal

Jak vodu svätenie uctievať som ťa začal
rosička studená vy perly na čele
lež zo mňa padali kropaje z ocele
bo ja som zo sveta ktorý už v rumoch stlieva
ja vidiac jak sa deň v poludní pripozdieva
jak ráno končí sa mihnutím obrvy
ešte som zabrodil ešte raz do krvi
ešte som zvrávoral a zhíkol veľký Bože

Boh nad vodami šiel a v bubienkové kože
ráňané hluchotou víchric hlas netrafil

Kým som ťa život môj v šialenstve nestratil
pred metlou vojny som utekal v duši kresťan
(vzbĺknutím kahanca vyhasli naše mestá)
zlorečiac pohansky lež pokorený hneď
s miliónmi bežal som do nekonečna bied
Circumdederunt sme spievali si bez kňaza
v míľových čižmách sa za nami hnala skaza
decimovala nás deväťkrát za sebou
načo už banovať môj život za tebou
živly sa utiahli človekom pretromfnuté
lež vojna zatiahla slučku a v tejto knute
neviem už skutočnosť a neznám čo je sen

Ale vo Flandrii chýli sa na jeseň
ale na Západe národy v putách kľačia
temná a mrazivá je perspektíva vtáčia
nad sladkou Franciou krvavý blčí meč
cveng zlata panoval teraz má Vojak reč

Vojaci nie sú zlí ni víťaz ani padlí
so smrťou pri boku na vojny voz si sadli
tu boli ortieľom tam padli za obeť
kus srdca vlastného krájali na obed
tam kdesi ďaleko komusi boli chlúbou
osudu v rukách sa zmenili v Belzebubov
železom do čela bili jak baranom
pevnosti pukli jak balón čo para v ňom
za nocí šialených zo sna do večnosti šli

Aký to čierny vták ďobal vám v mladej mysli
deti na úteku po scéne kde si dej
z života do smrti prelieva čarodej
kde rozprávka sa trhá v blesku vyuzlí zhasne
ach kde sa podeli compiénske ženy krásne
kto šepne vodcovi nech povedal by dosť

Piliere zhniť mali mal prepadnúť sa most
čo letel do vzduchu a vetry kolíšu ho
s medveďom karpatským mali sme zaspať tuho
mali sme zaspať vlak pachtiaci v plameni
tabuľu zákona vysekať v kameni
že Boh je pánom sám a človek reči inej
že bratom naším je i keď z oblohy sinej
zahrmí znamenie a ťažkých obrov pád
že dúha dáva kryt kde človek môže spať
že zasa znesie vták vajce bez ekrazitu
Z vojnovej výpravy zabijúc Parazitu
že človek vráti sa rany si zašije
nájde si nájde si breviár a pašie
v pokoji domova rodinku zhromaždí si

Ale smrť ale smrť jak pavúk ešte visí
a treba utekať ohňom a plameňom
slzy som glgal dnu stali sa kameňom
jak ľady valia sa cez nekonečné more
nájdi liek Žofia na moje srdce choré
Nový svet rodí sa k novému chlebu vstaň
choď s kosou do poľa už netreba ti zbraň
s pol srdcom na dlani sa v chládku tône usaď
nechaj len v pokoji zajace v tráve klusať
s pol srdcom na dlani na ktorej veľké M
hovorí Milujem šialene túto zem
milujem prírodu ktorá ju plášťom zdobí
záclonu výsosti i tiché v smútku hroby
prekvitajúcu mlaď v medových pochodoch
milujem Žofiu jak kráča po schodoch
kráča mi v ústrety na ruku zavesí sa
i v smrti najhoršia než prejde táto kríza



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKalligram, Ústav slovenskej literatúry SAV
Az idézet forrásaŽofia a iné básne, ISBN: 978-808101-677-6
Könyvoldal (tól–ig)264-266
Megjelenés ideje

Hallucináció (Részlet VI.) (Magyar)

Eper pírjában új kenyér érik gyere
és járd be a mezőt fegyver se kell ide
árnyékba ülj szived fele a tenyeredben
a lucernás nyulát hagyd futni menekedjen
fél szived egy nagy SZ tenyereden haránt
„Eszelős szerelmet érzek e föld iránt"
a természet iránt mely planétánk palástja
magasság függönye ó sírok csöndvilága
szeretlek ifjúság virágos menete
ó lépcsőfordulók lámpái nők szeme
lépcsők már nem jövők közé ti vittetek le

Templom szentelt vize: lettél tiszteletemre
könnycsepp homlokomon mint a harmat hideg
csak rólam más pereg acélos permetek
mivel az én köröm parázslik már romokban
látván ahogy a nap késő visszfénybe lobban
szemöldökrándulás a reggel végzete
gázoltam jött a vér utolsó tengere
megtántorodtam és kiáltottam Nagy Isten

ám ő vizek fölött lengett elérhetetlen
dobhártyáját vihar tépte s nem érte nesz

Míg őrült életem nem mondom vége lesz
seprűdtől háború futottam én keresztény
(lámpás városaink lobbanván és kiveszvén)
szám pogány szitkokat szórt s bűnhődött legott
nyomor végtelenén futottunk milliók
s a circumdederunt pap nélkül szállt az égre
hétmérföld-lépteink hívság menekülése
kilencszer tizedelt minket a pusztulás
nem bánlak életem vagy csak mint bármi más
sunynak az elemek tort ülhettünk felettük
de jött a háború hogy győzelmünk feledjük
élek vagy álmodom ó hurok ó iga

De őszre hajlik ím lassanként Flandria
Nyugat nemzetei béklyózva térdepelnek
a madártávlatok sötét fagyot lehelnek
édes Frankhon egén véres kard lángoló
csengett eddig arany vasaké most a szó

Nem rossz ha győz ha veszt a Harcos is teremtmény
a hadak szekerén halálok közt terelt lény
ítélkeznek emitt áldozatok amott
szivünkből metszenek kenyér mellé valót
messze valakinek mind volt a szeme fénye
Belzebúbul került mindje a sors kezére
akár a kosoké vas-verte homlokok
erődök pukkanó tarka luftballonok
dúlt éjek álmain öröklétre a mars szólt

Szép elmék mily madár sötét csőre habarcsolt
gyerek menekül így oly jelenet elől
hol az élet-mese holt bűvpalackba dől
mesefoszlány lobog villám-korom pihenjen
szépséges asszonyok hol vagytok Compiégne-ben
ki mondja már elég ki int le egy vezért

Pillér korhad a híd elpusztult nincs miért
levegőbe repült szélben ring ó mikor
a medve elpihent mit vártunk sok botor
ó késtük volna le a lángban csörtető
vonatot élne most a törvénytábla-kő
hogy Isten csak az úr más nyelvű ember ő is
és testvérünk marad és kék ege megőriz
bár dördül szörny-jele ólomtömb-zuhogás
szivárvány rejtekbe embernek nyugovás
nem rejt ekrazitot már a madár tojása
Hadból megtér lecsap majd a Parazitára
a Harcos sebeit bevarrja passiót
talál megint talál breviáriumot
kis családja körében élvez nyugalmas fényt

De ott még a halál fölöttünk sanda pókként
futni 'kell tűzön át futni kell füstön át
nyeltem a könnyeket az út kövét-porát
jégtáblák torlanak végtelen tengerekre
ó gyógyírt Zsófia találj beteg szivemre
Sülhessen új kenyér szülessen új világ
mezők várnak vigyél fegyver helyett kaszát
árnyékba ülj szived fele a tenyeredben
a fűben a nyulat hagyd futni menekedjen
fél szived egy nagy SZ tenyereden haránt
„Eszelős szerelmet érzek e föld iránt"
a természet iránt mely planétánk palástja
magasság függönye ó sírok csöndvilága
szeretlek ifjúság virágos menete
szeretem Zsófiát e lépcsőkön jön-e
jön elém karjaink egymást ím megtalálják
a leggyötrelmesebb holtan is ez a válság



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó (Budapest)
Az idézet forrásaValentín Beniak – Válogatott versek
Könyvoldal (tól–ig)42-44
Megjelenés ideje

minimap