Vietnamský mier (Szlovák)
Vietnam si sadá k mierovému stolu, ale ešte bolia prázdne miesta za stolom, ešte koľké deti nenašli si školu, nenašli si svojich na svojom.
Ľudstvo nadýchlo sa vietnamského ticha ako rannej spieže belasej. Jazvy s prázdnom smrti. Zem v horúčke dýcha, už sa núka: ber si ma, oráč, zrno ber a sej.
Mier je z ľudskej práce, z obracania hliny, neletí s vetrom ako z kvetov peľ. Ešte syčia hady — smrtonosné plyny, ešte je mier gangstrom na dostrel.
Ešte megatony zlostnej trhaviny vetria krv a lacné koristi, ešte sa lepia k mnohým brehom míny ako podnikateľské poistky.
Mier sa parí z ryže, žiari z palmovníka, spieva v rieke — rana vlasti je však horúca. Ešte dosť je očí chladných ako dýka, zajtra na múr popráv sotva obzrú sa.
Vietnam, brat náš rodný, núkame ti obväz našich čistých sŕdc a rúk, do svojho večne mladého leta si odnes nepokorenú zástavu.
Vietnam, svoju pravdu nešiel si si prosiť, tvoja sloboda sa nehompáľa na vážkach, ale ešte stále nepožuval ktosi to horké slovo porážka.
Mier je z ľudskej práce, z obracania zeme na vráskavý osud človeka. Nie, beztrestne zabiť už nie je prirodzené v dobe, ktorá sa Ameriky odrieka.
Jar 1973 Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Slovenský spisovateľ |
Az idézet forrása | Chvála pohybu |
Könyvoldal (tól–ig) | 127-128 |
Megjelenés ideje | 1982 |
|
|
Vietnami béke (Magyar)
Vietnam a béke asztalához ül, de az árva, üres helyek még fájnak, iskolába még sok gyermek nem kerül, és övéikre otthon sokan nem találnak.
A vietnami csöndre a világ föllélegzett, mint égszínkék reggeli harangszóra. A halál néma sebei — a lázas föld még sebzett, de kínálja magát: szántóvető, eljött az óra.
Emberi munka, feltört ugar teremti a békét: nem száll virágporként földre és égre. Halált hozó gázok — a kígyók sziszegnek még, a banditáknak még lőtávolságra a béke.
A robbanóanyagok megatonnái még vérre szomjaznak és olcsó zsákmányra, a partokhoz tapad még akna épp elég — nagyvállalkozók biztosítása.
A béke a rizsmezőkből, pálmaligetből száll föl, folyóban dalol — de a haza sebe lázas még, éget. Sokak tekintete még hűvös pengeként öl, de a kivégzőfalra holnap már aligha néznek.
Testvérünk, Vietnam, szívünk tisztasága, tiszta kezünk kötése téged óv, vidd el a hazai, örökifjú nyárba a legyőzhetetlen lobogót.
Igazadat, Vietnam, nem másoktól kérted, szabadságod nem billeg mérlegen, de némelyek szájában keserű méreg máig is e végső győzelem.
Emberi munka a béke: feltörni az ugart! Fölötte paraszthát hajlik át. Nem természetes már büntetlenül ölni korunk általlépi Amerikát.
1973 tavaszán
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Madách Könyv- és Lapkiadó N. V. (Bratislava) |
Az idézet forrása | Pavel Koyš – Válogatott versek |
Könyvoldal (tól–ig) | 53-54 |
Megjelenés ideje | 1980 |
|
|