Moskovské ráno (Szlovák)
Ako ker zapálených malín bronie sa úsvit nad Moskvou. Takéto ráno vrúcne chválim, čo sa trbliece radosťou.
Ako strieborné samovary skvejú sa zmyté námestia. Moskva si ranný čajík varí, prižmúriac oči od šťastia.
Triedami človečieho úľa zlieva sa ľudská veľrieka, slnko sa po Gorkého gúľa, vlasmi žien z Moskvy preteká.
Akoby s krištáľovou ružou s fontánou van sa pohráva. Čistota diaľok, modro túžob previeva ľuďom po hlavách.
Zrodené z kameňa a básní Majakovského mesto — sad, voňajúc oceľou a klasmi, úsmevom bielym vie sa smiať.
Mladí sa náhlia vypiť do dna poháre slnečného dňa, obloha hlboká a rodná chmáriky chce im z čela sňať.
So svojím mladým pokolením zažíha nový dobrý deň jeden z nich, s milým menom Lenin, čo najďalej vždy dovidel... Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Slovenský spisovateľ |
Az idézet forrása | Chvála pohybu |
Könyvoldal (tól–ig) | 121-122 |
Megjelenés ideje | 1982 |
|
|
Moszkavai reggel (Magyar)
Miként a kigyúlt málnabokrok, villan a hajnal Moszkva felett. Dicsérő, forró szókat mondok: örömtől ragyogó reggel ez.
Miként az ezüst szamovárok, fénylenek az öntözött terek. Amíg a reggel teájára várok, Moszkva, a város föl-fölnevet.
Mint kasból a méh tömegével, zúdul egyre az emberfolyó, gurul a Nap az úton, a téren átsüt a nők haján ragyogón.
Mint valami kristályrózsával, a szökőkúttal játszik a szél. A messzeség kék madarával az ember vágya is szárnyra kél.
Költeményből s kőből született Majakovszkij városa — e liget, hol kalász és acél lehelet s fehérlő mosoly védi a szívet.
Az ifjúság siet kiinni a verőfényes nap poharát, a hazai égbolt deríti fiai komoly homlokát.
Legifjabb nemzedékének villant új napot, napvilágot, szeretett nevével Leninnek, ki mindig oly messzire látott.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Madách Könyv- és Lapkiadó N. V. (Bratislava) |
Az idézet forrása | Pavel Koyš – Válogatott versek |
Könyvoldal (tól–ig) | 46-47 |
Megjelenés ideje | 1980 |
|
|