Koyš, Pavel: Szenvedély (Vášeň Magyar nyelven)

Z priesvitného dymu a pavučín duší
štrkom slov a ilúzií sa brodím za tebou
nepokorená hudba hmoty
 — žena
Hrmí svetlo rozostupujú sa stromy pršia motýle
na jagavú planétu tvojej tváre
Krv vo mne oťažela
smolnatým vzduchom ku tebe ma ťahá
ako révu k slnku
Vyšli sme z jaskýň z temnôt duše
pokorili sme sa do tla
aby sme sa obrátili na vírenie vzduchu
na vzpriamenie tráv a stromov
Pozri ako krvavo
vydychuje ruža lávu
priamo zo srdca zeme

Könnyű füstből pókhálók lelkéből kilépve
szavak és álmok fövenyén vergődöm feléd
anyag győzedelmes zenéje —
asszony
Fény harsog utat nyitnak a fák pillangók záporoznak
arcod tündöklő csillagképére
Torlódik bennem a vér
mézgát lehelő levegő vonz feléd
mint venyigét a nap
Kiléptünk lelkünk sötét zugából
feladva kevély önmagunkat
hogy örvénylő termő szelekké váljunk
karcsú fűvé sudár fákká
Nézd milyen vérvörösen
lehelnek a rózsák lávát
a föld szívének mélyéből