Kováč (Szlovák)
Kováč podkúva koňa.
Drží v ruke kopyto,
ktoré sa zospodu podobá
zvädnutému listu.
Pec sa trasie,
plamene prúdia.
Kliešte žeravejú pri studni,
ale chladná voda je hlboko.
A kováč vbíja klince ako blesky.
Ešte horia zvädnuté listy,
vietor je dymom poznačený,
keď koňa odvádzajú
podkutého.
Ide, nedotýka sa zeme,
kopytá mu svietia v tme.
| Kiadó | Štefan Strážay: Kováč; vydala LITA – Slovenská literárna agentúra, Bratislava 1986 |
|
A kovács (Magyar)
A kovács lovat patkol.
Patát tart kezében,
mely alulról elszáradt
levél látszatát kelti.
Vibrál a kályha,
lángnyelvek szele szalad.
A kútnál izzik a fogó,
de mélyen lapul a hideg víz.
A kovács villámként veri be a szögeket.
A száraz levelek még lángokban,
a füst megbélyegzi a szelet,
mikor megpatkolva
vezetik ki a lovat.
Megy, nem érinti a talajt,
patái sziporkát vetnek a sötétben. |
