Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 10 (Šel je popotnik skozi atomski vek 10 Magyar nyelven)

Bor, Matej portréja
Vozári Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Šel je popotnik skozi atomski vek 10 (Szlovén)

10

 

Šel je popotnik skozi atomski vek

in je sanjal,

da je odnesel meč iz muzeja.

Pod njim je pisalo:

Cezarjev.

- Kaj boš z menoj?

mu je rekel meč.

- Osvojil mi boš kraljestvo.

Ti si tega vajen.

In res mu je osvojil kraljestvo,

tam na obalah atomskega veka,

kajti meč je bil Cezarjev meč

in je bil tega vajen.

Ko pa je popotnik spravil podse celo kraljestvo,

ga je obšel strah,

da ne bi kraljestvo

spravilo podse njega.

Rekel je meču: Brani me!

In meč ga je branil,

kajti meč je bil Cezarjev meč

in je bil tega vajen.

Tedaj pa je popotnik

obrišal kri z njega in ukazal:

In zdaj mi prinesi še srečo!

In meč je šel,

trgal je srečo iz prsi ljudi

in jo nosil pred noge svojemu gospodarju.

Ta pa je hodil po nji

in govoril: Kaj mi bo tuja sreča?

Prinesi mi srečo, ki bo prava,

ker bo samo moja.

Vendar zaman -

kajti meč je bil Cezarjev meč

in ni bil tega vajen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.dlib.si/stream

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 10 (Magyar)

10

 

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban

és útközben azt álmodta,

hogy a múzeumból kardot vitt el.

Alatta ez a felirat állt:

a Császáré.

- Mit kezdesz majd velem? -

kérdezte tőle a kard.

- Meghódítod nekem a királyságot.

Te hozzászoktál az ilyesmihez.

És csakugyan meghódította neki a

királyságot az atomkor mentén,

mert a kard a Császáré volt

és már hozzászokott az ilyesmihez.

De a járókelőt,

mikor leigázta az egész

királyságot, félelem fogta el,

nehogy a Királyság őt igázza le.

Mondta a kardnak: Védj meg! -

És a kard védelmezte,

mert a kard a Császáré volt

és már hozzászokott az ilyesmihez.

És akkor a járókelő letörölte a vért és kiadta

a parancsot:

- Most hozd el nekem még a boldogságot is! -

És a kard azonmód útrakelt

és az emberek melléről szaggatta a boldogságot

és urának lábához rakta.

De ura végigtaposott rajta

és szólt: - Mit érek idegen boldogsággal?

Hozd el nekem a boldogságot, amely valódi,

mert csak az enyém!

De hasztalan a fáradozás,

mert a kard a Császáré volt

és nem szokott hozzá az ilyesmihez.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap