Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 13 (Šel je popotnik skozi atomski vek 13 Magyar nyelven)

13

Šel je popotnik skozi atomski vek

in zagledal dekle,

ki je sedelo ob asfaltu.

- Sedi k meni,

mu je rekla,

da skupaj počakava pomladi.

- In kaj bova s pomladjo,

če jo dočakava?

- Legla bova med trobentice in marjetice

in gledala v kak bel oblak,

in e bo dež,

bova zaprla oči,

da nama bo padla na veke,

trudne od čakanja.

In res je prišla pomlad.

Legla sta med trobentice in marjetice

in gledala v bel oblak.

Bil je tak,

kakor so vsi oblaki že od nekoč

in tudi dež je bil tak,

kakor je dež že od nekoč,

le da je z njim

na njune veke,

trudne od čakanja,

prišla smrt.

13

Ment egyszer egy járókelő az atomkorban

és megpillantott egy leányt,

aki az aszfaltozott út szélén üldögélt.

- Ülj le mellém! -

mondta a leány,

- és együtt várhatunk a tavaszra.

- És mihez fognánk tavasszal,

ha ki is várnánk azt?

- Kankalinok és százszorszépek közé

fekszünk. Bámulunk majd

a fehér felhők valamelyikére.

És ha elered az eső,

behunyjuk szemünket,

hogy a várakozástól fáradt

szempillánkra hulljon. -

És valóban eljött a tavasz.

Kankalinok és százszorszépek közé feküdtek

és bámultak a fehér felhőre.

Olyan volt,

mint minden felhő ősidők óta,

az eső is épp olyan volt,

mint az eső ősidők óta,

csakhogy ez az eső

a várakozástól fáradt szempilláikra

halált permetezett.