Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron XIV (Šel je popotnik skozi atomski vek 14 Magyar nyelven)

14

Šel je popotnik skozi atomski vek

in se je znašel na meji

med Biti in Ne biti.

Naslonil se je na rampo,

takšno, kakršne so rampe na vseh mejah,

in se zazrl tja čez,

čakajoč,

da mu prineso potni list.

Tostran se je sprehajal stražar,

takšen, kakršni so vsi stražarji na mejah,

samo da je imel na obrazu kirurško masko,

onstran pa se je sprehajal stražar,

takšen, kakršni so vsi stražarji na mejah,

samo da ni imel oči.

Popotnik je strmel v tiste oči,

ki niso bile oči,

temveč dve votlini,

in zdelo se mu je,

da gleda skoznje v nebo,

polno zvezd.

In ko so mu prinesli potni list

in se je rampa vzdignila,

je pobral kovček,

v katerem je nosil svoje življenje,

in stopil tja čez.

Stražar pa je snel kirurško masko

in prižigaje cigareto rekel:

Škoda, bil je še mlad.

XIV

Átkelt a vándor az atomkoron,

s a Lenni vagy Nem lenni

határán lelte magát.

Rátámaszkodott a sorompóra,

olyan volt az, mint minden határsorompó,

és várakozó pillantást

vetett át rajta,

odahozzák-e néki az útlevelet.

Az innenső oldalon őrszem sétálgatott,

olyan, mint minden őrszem a határokon,

csak éppen sebészmaszkot viselt az arcán,

amott pedig szintén őrszem sétálgatott,

olyan, mint minden őrszem a határokon,

csak éppen szeme nem volt.

A vándor belémeredt a szemekbe,

melyek nem voltak szemek,

hanem két mély üreg,

s úgy rémlett neki,

mintha azokon át

a csillagos egekbe látna.

S mikor odavitték neki az útlevelet,

és a sorompó fölemelkedett,

fogta a bőröndjét,

melyben az életét vitte,

és átlépte a határt.

Az őrszem akkor levette sebészi maszkját,

cigarettára gyújtott és így szólt:

Kár érte, még fiatal volt.