Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vasić Donojan, Marija: A holdkaréj (Mesečev trbuh Magyar nyelven)

Vasić Donojan, Marija portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Mesečev trbuh (Szerb)

Trebam li da pišem u stihovima da bih se
Razlikovao od ostalih ljudi
 
Neka ljubav prema bližnjem presudi
 
                                                             L.

Stajao sam na vetru svemoguć i neprimetan. Brdo papirnatih otpadaka, konzervi i  iscepanih, užasnih krpa, šaralo je do mojih nogu i teralo me da svaki put iznova spuštam pogled. Iz straha da ne budem kao i ostali ljudi nogom sam gostoljubivo privlačio sebi po koji dronjak. No pošto sam se snažno zamislio, mudro sam odložio svoju bezumnu igru za neko vreme
            jer ja volim ljupkost i otmenost u svemu
            jer ja sam formalista i zločinac koji se
            ne usteže da ugasi plamen ljudskih
            duša u cvetu mladosti
Na začuđenom mostu mesečev trbuh pade u moje naručje završavajući omutavelo.



FeltöltőFehér Illés
KiadóKnjiževna omladina Srbije Beograd
Az idézet forrásaNevine godine
Könyvoldal (tól–ig)7. strana
Megjelenés ideje

A holdkaréj (Magyar)

Hát verseket kell írnom ahhoz,
Hogy különbözzek a tömegtől
 
Döntsön a baráti szeretet
 
                                             L

Mindenhatóan és észrevétlenül álltam a szélben. Papírhulladékok, konzervdobozok, undorító, összeszaggatott rongyok tömege hevert lábam előtt és tekintetemet ismételten a szennyre kényszerítette. Félelmemben, hogy ne hasonlítsak a tömegre, lábaimmal vendégszeretően egy – egy fércet magamhoz húztam. De komolyan elgondolkodva, egy időre felhagytam együgyű játékommal.
            mert mindenben a kedvességet és előkelőt szeretem
            mert formalista vagyok és bűnöző aki
            nem riad vissza ha a fiatal emberi
            lelkek lángját kell eltiporni
Bambaságomnak az elcsodálkozott hídon az ölembe hullott holdkaréj vetett véget.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap