Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vasić Donojan, Marija: A halott burgonya (Mrtav krompir Magyar nyelven)

Vasić Donojan, Marija portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Mrtav krompir (Szerb)

azbuka drveća bledi u

pesmi lišća

izukrštane pregače tankih slova koja

su ispisala zimu i hladnoću

ukrašene su

sivilom kiše i upitnicima sunca

            mrtav je

pas više neće morati da spava

na njemu da se ne bi smrzao

            mrtav je

staro kopile jer nema ničeg

zakonitog u njemu više

skroz naskroz

on je od svih napuštena retkost bez

ijednog daha u sebi

            mrtav je

sav se zbrčkao stavi mu glavu na

jednu stolicu a stopala

ha drugu i

ležaće tamo kao akrobat ljubav je

pobeđena on ju je

pobedio zato je nepodnošljiv jer on

je ovde treba da se

brije i svodi ljubav na unutarnji jauk

uznemirenosti i poraza

            nastao je

od čoveka i pustio čoveka da ode

lažov

            mrtav je

oči su mu zaklonjene od svetlosti – poruga

kojoj

ljubav ništa ne može osim

da je sahrani i sakrije lice od

stida



FeltöltőFehér Illés
KiadóKnjiževna omladina Srbije Beograd
Az idézet forrásaNevine godine
Könyvoldal (tól–ig)32. strana
Megjelenés ideje

A halott burgonya (Magyar)

a levelek énekében halványul

a fák ábécéje

a vékony betűkből összeszőtt kötény melyet

a tél s a fagy rótt

szürke esővel

és kérdésekkel díszített

          halott

a kutyának már nem kell rajta heverni

hogy meg ne fagyjon

          halott

öreg fattyú mert semmi

törvényszerűséget nem tartalmaz

végérvényesen

éppen mindenki által elhagyott

lehelet nélküli ritkaság

          halott

összezavarodott tedd fejét

az egyik székre lábait

a másikra

akrobataként fog ott feküdni

a szerelem veszített

ő győzte le ezért kibírhatatlan

mert itt borotválkoznia kell

a szerelemet a belső sikolyra szorongásra

és vereségre itélte

          ember

szülte és hagyta hogy távozzon az ember

hazug

          halott

szemei a fénytől elzártak – gúnyosak

ellene

a szerelem tehetetlen

csak eltemetheti s szégyenében eltakarhatja

arcát



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap