Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Aspenström, Karl Werner: Hólevél (Snöbrev Magyar nyelven)

Aspenström, Karl Werner portréja

Snöbrev (Svéd)

Ett brev sänder jag dig nu
syster på den blå verandan
ett brev skrivet i snö
med svar på dina många frågor.
En häst och en ryttare av snö
skall bära det till din dörr.

Det är sant att slätten är smärtsamt fri
och att konungen år sträng i sin tystnad.
Ge mig ett berg och ett eko säger rösten
om en mild horisont ber ögonen ofta.
Din oro syster är ändå för stor:
fågeltorn kan resa sig på dessa fält
och vita duvor korsa nattens dimma
minnen bygga sina grottor drömmar
tända sina lyktor.

Det är rätt det du frågar om vinden.
Ofta lockades vi ut av misstag
någon hörde steg någon röster.
Alltid var det samma skärande vind
som blandade snö med snö.
Dagen kan därför bli lång men de som väntar
har alltid sin väntan tillsammans
de vakna delar sin vakenhet de sovande
har stämt möte i sin sömn.

Det finns naturligtvis värme mellan oss
fastän vi har blivit snömänniskor
en lägereld som vi sträcker händerna mot
om den också inte brinner med lågor.
De som länge levat under valv av frost
kan plötsligt lyftas liksom av en våg
kan genomströmmas av en okänd kärlek
en oerhörd koral som blodets tunna orgelpipor
aldrig lät dem höra.

Ett brev skriver jag till dig
syster på en blå veranda
en hälsning att jag tänker stanna
att jag kanske aldrig återvänder.
Jag har druckit ett vin av snö
jag älskar en kvinna av snö.
Av snö är ryttaren och hästen
som nu bär brevet till din dörr.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.blacklilja.se

Hólevél (Magyar)

Levelet küldök neked
húgom a kék verandán,
hóba írt levéllel válaszolok
sok kérdésedre.
Hólovon hólovas
viszi el hozzád.

Igazad van, a síkság fájdalmasan szabad
és a király csöndje szigorú.
Hegyet adj és visszhangot, szól a hang,
a szem gyakran lágy látóhatárra vágyik.
Mégis túlzott az aggodalmad, húgom:
e földeken madártorony emelkedik
s fehér galambok metszik át a ködös éjszakát,
az emlékek barlangokat ásnak,
lámpást gyújtanak az álmok.

Amit a széltől kérdezel, igaz.
Gyakran csalt ki bennünket tévedésből
- volt, aki lépteket hallott, volt, aki hangokat -
a metsző szél, a havat hóval
elkeverő szél.
Így hát lassan telik a nap,
de a várakozóknak közös a várakozásuk,
az ébren levők megosztják éberségüket,
az alvók találkát adnak álmaikban.

Persze van közöttünk melegség,
bár hóemberekké váltunk:
a tábortűz - odanyújtjuk kezünket,
még ha nem is lángol.
Aki már régóta él zúzmara-boltozat alatt,
fölemelkedhet hirtelen, akárcsak a hullámokon,
átjárja egy ismeretlen szeretet,
egy hatalmas korál, amilyen még sohasem zengett fel
a vér vékony orgonasípjain.

Levelet írok neked
húgom a kék verandán
arról, hogy itt maradok
és talán sohasem térek vissza.
Hó-bor az italom.
Hó-asszony a szeretőm.
Hó a ló és hó a lovasa,
aki e levelet elviszi hozzád.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. G.

minimap