Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lindegren, Erik: Úttalanul (részlet) (Mannen utan väg (detaljer) Magyar nyelven)

Lindegren, Erik portréja

Vissza a fordító lapjára

Mannen utan väg (detaljer) (Svéd)

XXVIII
att skjuta en fiende och rulla en cigarrett
att flamma till och släckas som en fyr i storm
 
att sitta som en fluga i intressenters nät
att tro sig född med otur fast man bara är född
 
att vara en funktion av allt som inte fungerar
att vara något annat eller inte vara alls
 
att som den gråa stenen passas in i hatets mur
och ändå känna stenars samförstånd som ljungens glädje
 
att känna allt försummat i det rykande regnet
att njuta av spänningen vid det pyrande bålet
 
att tvivla på att detta måste vara sista gången
att bejaka allt bara det inte upprepas
 
att slå sig igenom och nå fram till en utsikt
där blixtar jagar för att hämnas mänskligheten
 
 
XXIX
långt ute i oceanen gungar Medusas huvud
med grånade ormar och mastkorg av evig sorg
 
vi minns det vi känner igen våra bröders blod
deras svepning i kvinnors brinnande gråt
 
deras borttappade ögon i dödens tiggande hand
vi känner igen det vi vet och vi väntar
 
väntar på befrielsens vingslag över vårt huvud
på förnedringens slut och vårt eget liv —
 
o virvelvind av hat som sliter upp vårt bröst
genomborra oss med liv när vi måste blöda
 
lyft oss som en trofé i din flykt mot solen
rista oss en blodörn med skymningens spjut
 
ty djupt i vårt bröst bor Medusas huvud
med grånade ormar och tårar av stenad sorg



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://litteraturbanken.se

Úttalanul (részlet) (Magyar)

XXVIII
az ember lelövi ellenségét cigarettát sodor rágyújt
és fénye elnyelődik mint a világítótoronyé viharban
 
ül mint fogoly madár az érdekfelek hálójában
retteg hogy torzszülött pedig ő csak megszületett
 
de benne munkálkodik ami működni nem bir
valami más akarna lenni vagy semmi épp
 
szürke kő része a gyűlölség falának
de mint boldog hangavirág érti a kövek bölcsességét is
 
tudja hogy mindenen úr a mulasztás ködlő eső
melegszik élvezkedve hamvadó máglyák parazsánál
 
kételkedik azt mondja lesz ez még megint
és buzgólkodik nehogy még egyszer úgy legyen
 
majd fölverekszi magát a magasba
ahol az emberség bosszús villámmal veretik
 
 
XXIX
kint az óceánon messze ott ring a Gorgó-fo
kígyói szürkék az árbockosár tele gyásszal
 
emlékezz ismerd fel testvéred vérét
tépett ruháját asszonyok könnye közt
 
tépett szemét a halál koldustenyerén
ismerd fel és tudd és várd
 
a szabadulás szárnycsapását fejünk felett
a megalázottság végét és életünkét –
 
ó gyűlölség forgószele ki szívünkből felszállsz
döfd át élettel testünket vére hulljon
 
röpítsd trófeáid minket a nap felé
taszíts vad sasokat a habtarajzásba
 
mert szívünk mélyén - ott ring a Gorgó-fő
kígyói szürkék és cseppkő a könnye



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. I.

minimap