Vennberg, Karl: Paul Celan emlékére (Till minnet av Paul Celan Magyar nyelven)

Det dröjer sju veckor eller mera
innan barnet kan fästa sin blick.
Långsamt födes en värld: bröst,
fönster, läppar, ansikten.

Att leva som vuxen
är att hålla blicken fästad:
vid en ort, ett ord, en fetisch,
kanske någon att älska.

Men diktens bilder blir aldrig vuxna,
skelar och vindar i ljusfladdret.
Girigt vaktar döden på den vars blick
var dag måste söka sitt fäste i världens yta.

Hur barsliten till sist din andedräkt,
befläckad av gudarna.
Kring en data-Hölderlin vi slog
en bur av tårar härdade i din tystnad.

Hét hétig tart vagy még tovább,
míg pillantását a gyermek rögzíteni bírja.
Lassan megszületik egy világ: mell,
ablak, ajkak, ábrázatok.

Felnőttként élni annyi
mint a pillantást rögzíteni
helyre, szóra, bálványra,
s talán szeretni valakit.

De a vers képei nem lesznek felnőttek soha,
kancsalítanak a fénylobogásban.
Mohón lesi a halál azt, akinek tekintete
a világ felszínén keres nyugvópontot naponta.

Mily meztelenné szakadt végül a lélegzeted,
beszennyezték az istenek.
Egy komputer-Hölderlin köré
hallgatásodban edzett könnyek rácsát emeltük.