Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Mete, Levent: Rika agyában (részlet) (Rika’nın Beyninde (detay) Magyar nyelven)

Mete, Levent portréja

Rika’nın Beyninde (detay) (Török)

Derken hiç beklenmedik, akıl almaz, tuhaf bir şey olmuştu. Kimin söylediği anlaşılmayan bir cümle belirip çıkmıştı ortaya. ‘Ölüm cezası yerine ikinci yaşam’ deniyordu. Başlangıçta geçerken boşluğa söylenivermiş gibiydi. Tartışmanın gürültüsü içinde bir süre orada kalmış, işitilir gibi olmuş, pek ciddiye alınmamıştı. Sonra giderek daha açık şekilde birkaç kez daha yinelenmiş, derken günün birinde bu alışılmadık ve kabul edilmesi olanaksız düşüncenin sözcüleri çıkmıştı ortaya. Ne zaman güçlenip açıkça savunulan bir fikre dönüştüğünü anlayamadan gökyüzünde dalgalanan bir bayrak oluvermişti.  “Böylece” deniyordu, “hem toplum zararlı düşüncelerin yol açabileceği eylemlerden korunmuş olacak, hem de bu düşüncelerin sahipleri diledikleri gibi düşünme hakkını kullanabilecekler.”
Bir sinema sanatçısı, kara mizah örneği vererek, ‘sınırsız düşünce özgürlüğü’ kavramını kullanmış ve bu deyim büyük bir hızla tutulup yaygınlaşmıştı. Suçluyu yok etmeden, toplum üzerindeki etkisini tümüyle ortadan kaldırmanın yolu bulunmuştu.
            Artık söz konusu olan, ölüme karşı sınırlı bir yaşam tarzını savunmak değildi.  Geçerken fısıldanıvermiş olan, tüm süreci taçlandırıyordu. Saflar yeniden belirlendi. İktidardaki Halk İçin Birlik Partisi, yıllardır içinde yer aldığımız, daha özgür ve eşitlikçi bir dünya için umutlarımızı bağladığımız bu parti, Erdemin Işığı Partisi’ndeki tutucuların bir bölümünü yanına çekerek kendine çekidüzen verirken, o güne kadar F.T. projesini desteklemiş olan yenilikçilerin bazıları bir karşı kampanya düzenlediler. Sınıfsal çıkarlar ve inançlar üzerinde duran yapılar, bu büyük dönüşümün yarattığı sarsıntıyla dağılıyor, beklenmedik ittifaklar ve oluşumlarla yeniden biçimleniyordu.
            Bilgisayarın başına oturmuş, kayıtlarımı karıştırıp durmakta olan dörtgen kafalı adam canlandı gözümde. Kafası gerçekten, insanı rahatsız edecek kadar köşeliydi. Ekranda, eski bazı konuşmaların başlıkları belirip kayboluyordu arka arkaya.  
            “Ölüm cezası ikinci yaşam kılığında.”
            “Yüz yıl uyuyan prenses uyandırıldı.”
            “Bir avuç beyin insan değildir.”
            “Aykırı düşünceler havuzlanıyor.”
            “Yalnızca Descartes.”
            “Çağdaş kafatası avcılığı.”
Azarlayıcı bir ses tonuyla, “Demek bunları sakladınız” dedi. Sonra alaycı bir gülümsemeyle, “Kötü niyetli olmadığınızı biliyoruz” diye devam etti. “Yalnızca bellek kutusunda unutulmuş eski kayıtlar bunlar. Ama yine de dikkatli olmalısınız.  Sizi sevmeyen birileri, bu dikkatsizliğiniz yüzünden başınızın derde girmesine neden olabilirler.”
Sıradan bir görevliydi. Bu tip adamlar yönetim aygıtında çok önemsiz bir yer tutuyorlardı.  Daha önce onlardan hiç birini yakından tanımak zorunda kalmamıştım. Şimdiyse evimde, çalışma odamda onunla karşı karşıyaydım. Ne kadar aşağılara yuvarlanmış olduğumu gösteren daha açık bir işaret olamazdı. ‘Belki yalnızca bir gözdağıdır,’ diye düşündüm. Kendimi toparlayıp yönümü yeniden belirlemem için bana son bir şans tanıyorlardı belki de. Ama eğer öyle değilse, kaderim bir yerlerde zaten çizilmişse, bir de kendimi gereksiz yere küçük düşürmüş, cellatlarıma fazladan bir tatmin duygusu yaşatmış olacaktım.
F.T. ölüm cezasına dönüştüğünden beri muhalefetin ön saflarında yer almaktan çekinmemiştim.



FeltöltőP. T.
KiadóCan Yayınları, Isztambul
Az idézet forrásaTypotex
Könyvoldal (tól–ig)36-37
Megjelenés ideje

Rika agyában (részlet) (Magyar)

Ekkor azonban váratlanul igen furcsa dolog történt. Nem derült ki, hogy ki mondta először, de szájról szájra kezdett járni egy mondat: „Halálbüntetés helyett második életet!” Először mintha visszhang nélkül hangzott volna el, a viták zajában egy ideig senki sem vette komolyan. De miután párszor itt-ott megismételték, ez az érthetetlen és elfogadhatatlan állítás egyszer csak szószólókra talált, s anélkül, hogy észrevettük volna, mikor erősödött meg annyira, hogy nyíltan vállalható véleménnyé váljon, magasan lobogó zászló lett belőle azzal, hogy „ily módon egyrészt a társadalom védve lesz az olyan akcióktól, amelyek káros gondolatoknak nyithatnának utat, másrészt a káros gondolatok gazdái annyit gondolkodhatnak, amennyit csak akarnak”.
Egy filmszínész fekete humorral a „határtalan gondolatszabadság” kifejezéssel élt, s ez aztán hihetetlen gyorsasággal terjedt. Mód nyílhatott arra, hogy a bűnösöket megsemmisítésük nélkül vonják ki a társadalomból.
Már nem arról volt szó, hogy a halállal szemben a korlátozott élet lehetőségét védjék. Az arcvonalak újra átalakultak. Miközben a kormányon lévő Egység a Népért Párt, amelynek már évek óta tagjai voltunk, és amelyhez egy nagyobb szabadságot és egyenlőséget nyújtó világ reményét fűztük, magához vonzotta az Érdem Fénye Pártját támogató konzervatívok egy részét, és újrarendezte sorait, az addig az F. T.-tervet támogató újítók közül néhányan ellenkampányba kezdtek. A társadalmi érdekek mentén létrejött szervezetek egy része a változások keltette megrázkódtatás következtében felbomlott, ugyanakkor meglepő szövetségek jöttek létre.
Egy a jegyzeteim között lapozgató, négyszögletes fejű embert láttam meg a számítógépem előtt. Annyira szabályosan szögletes volt a feje, hogy már a látványától ideges lettem. A képernyőn régi beszédek címei jelentek meg és tűntek el:
„Halálbüntetés a második élet alakjában”
„Felébresztették a száz éve alvó mesebeli hercegnőt”
„Egy maroknyi agy nem ember”
„Az ellenzéki gondolatok akváriumban végzik”
„Csak Descartes”
„Vadászat kortárskoponyára”
- Szóval ezeket őrizgeti - jegyezte meg megrovó hangsúllyal, majd gúnyos mosollyal folytatta. - Tudjuk, hogy nincsenek rossz szándékai. Régi feljegyzések ezek, amelyeket a számítógép memóriájában felejtett. De nem árt, ha körültekintőbben viselkedik. Egyesek, akik nem kedvelik önt, a figyelmetlensége miatt bajba sodorhatják.
Csak egy tisztviselő volt. Az ilyenek jelentéktelen szerepet játszanak a vezetés működésében. Eddig egyikükkel sem kellett szorosabb kapcsolatba lépnem. De most az egyikük itt van a lakásomon, a dolgozószobámban. Semmi sem mutathatta volna világosabban, milyen mélyre zuhantam. „Talán csak figyelmeztetés” - gondoltam mégis. Talán adnak még egy lehetőséget, hogy összeszedjem magam, és megmutassam, hol állok. Ám ha nem így van, ha már meghatározták a sorsom, akkor fölöslegesen nem akartam magam megalázni, és a hóhéraimnak ezzel örömet szerezni.
Mióta az F. T. a halálbüntetéssel vált egyjelentésűvé, egy csöppet sem tartottam magam vissza attól, hogy az ellenzék első soraiban megjelenjek.



FeltöltőP. T.
KiadóTypotex
Az idézet forrásahttps://www.typotex.hu
Megjelenés ideje
Itt vegye meg!

minimap