This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Martinson, Harry, Hungarian biography

Image of Martinson, Harry
Martinson, Harry
(Harry Edmund Martinson)
(1904–1978)
1974

Biography

Harry Martinson  (1904-1978) A Svéd Akadémia tagja volt és 1974-ben (Eyvind Johnsonnal megosztva) irodalmi Nobel díjban részesült. 1929-ben szerkesztette az 5 unga (Öt fiatal) antológiát; abban az évben adta ki első verskötetét: Spökskepp (Kísértethajó). Akkor még a régi klasszikusok csapásain haladt, de az 1931-es Nomad című gyűjteményében már megtalálta saját hangját. Stílusa gazdag, képszerű. A következő évben prózaíróként jelentkezett: a Resor utan mal (Cél nélküli utazások) című írása friss tengerészhistóriák sorozata. Natur (Természet, 1934) c. kötete verseit férfias szépség jellemzi. A Nässlorna blomma (Virágzik a csalán, 1935) és a Vägen ut (Kifelé, 1936) elbeszélései a gyermekkor legtitkosabb élményeiről számolnak be. A svéd táj ragyogó képe a Midsommardalen (Kánikulai völgy, 1938). A civilizáció kilengéseit támadta a Den förlorade jaguaren (Az elveszett jaguár, 1941) c. regényében. Csak egy évtized múlva publikálta a Passad (Passzátszél, 1945) c. gyűjteményét. A kínai életfilozófia hatja át ezeket a verseket. Legnépszerűbb regénye a Vägen till Klockrike (A klockrikei út, 1948). A Cikada (1953) című verskötet pesszimisztikus hangú, egyébként a Passad elmélyült folytatása. A svéd természet szépsége tárulkozik ki a Gräsen i Thule (Thulei pázsit, 1958) c. kötetben. 1956-ban készült Aniara című verses elbeszélése űrhajón játszódik.

(Editor of this page: P. T.)

Literature ::
Translation ::

minimap