This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Dimova, Teodora: Az anyák (részlet) (Майките (detail) in Hungarian)

Portre of Dimova, Teodora

Майките (detail) (Bulgarian)

Missing from the original.



Uploaded byP. T.
PublisherХЕЛИКОН
Source of the quotationМайките
Publication date

Az anyák (részlet) (Hungarian)

Nikola

Első emléke a világról az elszakítottság, a szerencsétlenség és a magány volt. Alig nyolc hónapos volt, amikor az anyja otthagyta a hetes bölcsődében, miután ő éppen betöltötte a tizennyolcat, egy fehér köpenyes nő vette át, ebben a korban leginkább a szagukról ismerte fel az embereket, a nőnek konyha- és izzadságszaga volt, az anyja egy kicsit még ott maradt velük, ő maga is gyerek volt még, beszélt egy kicsit a nővel, Nikola mindig belefeledkezett az anyja hangjába, úszott benne, a még gyerek anyja hirtelen megcsókolta és gyorsan elment, és hirtelen és váratlan eltűnése miatt teljes erejéből sírni kezdett, forgolódott és ki akarta tépni magát Zsenja kezéből, a nő kis híján elejtette, olyan erős és nagy volt ez a nyolc hónapos baba, teljes erejéből bőgött, az ajtó felé nyújtogatta a kezét, Zsenja haját tépte, öklöcskéivel verte az arcát, végül a nő letette a földre, és ő az ajtó felé kezdett mászni, ami csukva volt, így leült és még hangosabban kezdett sírni, teljesen vörös lett, sőt elkékült, közben bepisilt, ez a kisbaba nem sírt, hanem úgy üvöltött, mint egy felnőtt, és dobálta magát, Zsenja, a szakács ismét fel akarta venni, hogy odavigye a gondozónőkhöz, de lehetetlen volt felvenni, egy ilyen erős és hatalmas kisbabát, nem is kisbabát, hanem kis bikát, olyan erőteljesen rúgkapált, olyan eszeveszetten üvöltött, hogy szétrobbant volna a kezében, és a még gyerek anyja a bölcsőde ajtaja előtt állt, kétrét görnyedve, és az arcát karmolta, mert nem bírta hallgatni ezt a sírást, a kisbabája sírását, és nem tudta tovább nézni, mert be kellett fejeznie a gimnáziumot, le kellett vizsgáznia magántanulóként, hogy elkezdjen fényképezkedni, hogy elkezdjen revükre járni, hogy ne mondjon le minden felkérést a fi a miatt, mert a szülei kidobták, azt mondták neki, hogy válasszon Orljo és köztük, és ő Orljót választotta, és akkor az anyja, a matematika-tanárnő azt mondta: ettől a pillanattól kezdve te már nem létezel számomra és az apád számára. És nem jöttek el az esküvőre, nem jöttek el a szülészetre, ahonnan felhívta őket, és azt mondta: anyu, unokátok született, az anyja hallgatott, a telefon kattant egyet, halló, anyu, unokátok van! És rövid hallgatás után a tanárnő letette a kagylót, és Albena két órával a szülés után azt gondolta: már ti sem léteztek a számomra. Már egyáltalán nem léteztek! Meghaltatok! Meghaltatok! És Orel eljött értük a kocsijával a kórházba a bacchanália után, amit a barátainak rendezett a fi a születése alkalmából, Nikola alkalmából, de sokkal inkább Albena alkalmából, Albena miatt, aki ilyen hirtelen lett a felesége és a gyermeke anyja, a hosszú lábú, káprázatos Albena, aki után mindenki bolondult, a topmodell, a manöken, akit már  külföldről is kerestek, most már mindennek, amit tett, volt értelme, értük tette, Albenáért és a gyerekükért, a biznisze nem volt teljesen törvényes, sok kellemetlen dolog történt, muszáj volt olyan dolgokat is csinálnia, ami egyáltalán nem volt ínyére, de nem volt más választása, a játék ilyen, és egyre jobban eldurvult, viszont az ügyei virágzásnak indultak, Orel eltávolította a játékból, akit kellett, és a barátai tisztelték és adtak a véleményére, és sokkal nagyobb szabadságot adtak neki, mint másnak, ami a többieket természetesen bosszantotta, de ő, Orel végezte a legtöbb munkát, a legpiszkosabbat, kiválóan boldogult, soha nem hibázott, nagyon meggondolt volt, szigorú, igazságos és nagyon körültekintő, nem kérkedett, mint a többiek, nem épített azonnal házat magának Szófi a környékén, nem csináltatott magának medencét, nem vett dzsipet, nem mutogatta, amit megszerzett, nem aggatta tele magát aranyláncokkal, mint a többiek, és a barátai értékelték az ilyesmit, neki adták a legnehezebb és legtitkosabb ügyeket, és ő bebizonyította, hogy olyan hidegvérű, mint egy kígyó, és hogy rettentően körültekintő, és a barátai maguk közt azt mondták, micsoda szerencse! Micsoda szerencsénk van ezzel a fi úval!, ha a többiek is olyan jó fejek lennének, mint ő, de nem, a többiek hitványak, pénzsóvárok és gonoszak, és ami a legfontosabb – korlátoltak, ez Bulgária problémája, hogy mindenki pénzsóvár és korlátolt.

Így beszéltek maguk között a barátai, és mindannyian eljöttek a Nikola születése alkalmából rendezett bulira, örvendeztek Orellel és a családjával, és szemmel láthatóan maga Albena sem volt egy hitvány alak, mert Orel eldicsekedett vele: a feleségem soha nem kérdez semmit, nem faggat, csak arra kíváncsi, amiről úgy döntök, hogy elmondom neki, és a barátok ismét összenéztek és nemes irigységüket fejezték ki neki Albena miatt, az ember ritkán találkozik ilyen nővel, az összes kivétel nélkül buta, és a többiek családja ezért hullott szét, mert a barátainak egy kicsit sem volt az ínyükre, hogy a feleségeik  kérdezősködjenek, faggatózzanak és mindent tudjanak, a gyerekeknek sem, amíg fel nem nőnek, nem kell tisztában lenniük mindennel, és csak ha normálisoknak bizonyulnak, és biztosan lehet tudni, hogy lehet rájuk számítani, csak akkor vették be őket az üzletbe, egyébként hagyták őket, hogy külföldön tanuljanak, majd hazajöjjenek és azt csináljanak, amit akarnak, tehát reméljük, hogy a fi ad, a fi ad rád fog  hasonlítani, és vállon veregették, és koccintottak az egészségére, és kortyoltak egyet az italukból.

A gyerek most a földön ült, nem volt hajlandó elfogadni az anyja hiányát, nem volt hajlandó elfogadni a sorsát, Zsenjának már sikerült valahogy újra felvennie, átmenni vele néhány szobán, amelyekben még undorítóbb volt a bűz és sötét volt, és végül betette egy ágyba, teljesen berácsozott fémágyba, nem az ő fekhelye, kemény és hideg, tisztaságszaga volt, de nem olyan, ahogy otthon van tisztaságszaga az ágyneműnek, odavetették őt ezek közé az idegen, nem otthoni szagok közé, és el akart menekülni, de a rács megállította, és ő belekapaszkodott, és felállt, és elkezdte rázni az ágyat, amely kerekeken állt, olyan dühödten rázta, hogy az ágy ellökődött a faltól, és a szoba közepére gurult, nem tudta, hogy hívja ide az anyját, nem tanulta meg még a szót, de úgy sírt utána, ahogy nem sírt volna halálos veszély esetén sem, úgy sírt, ahogy az életében sosem fog sírni más miatt, sőt saját maga miatt sem. Fájdalom járta át a torkát, nem kapott levegőt, a szeme égett, hangja lassan elapadt, a sírás elcsendesült, szórványossá vált, egyre ritkábban és ritkábban hallatszott egy-egy hüppögés, Nikola elengedte a fémrácsot és leült az ágyban, teste minden része fájt a nagy sírástól, szúró fájdalmat érzett a torkában, égetőt, akkor értette meg, hogy egyedül maradt, örökre egyedül, felfogta nyolc hónaposan, anélkül hogy az anya, a magány és a fájdalom szavakat tudta volna, már nem ült, az oldalára feküdt, szájába vette a hüvelykujját és azt szopta, mert mindig így aludt el, ez emlékeztette az anyjára, az anyja otthagyta őt az idegen nőnél és elment, lenyúzta a bőrét, lenyúzva hagyta ott őt a hetes bölcsődében, egyedül a világmindenségben, egészen egyedül, anélkül hogy megismerte volna a világot, felfogta volna, anélkül hogy tudta volna a szavait. Az eldobottság, elszakítottság és szótlanság sötétsége olyan sűrűvé vált, hogy késsel lehetett volna vágni, és ezzel a késsel valaki a szíve felét vágta le azon a bizonyos első napon a bölcsődében, amikor a hüvelykujját szopta, és még érezhető volt rajta az anyja illata, amikor arról álmodozott, hogy az anyja bármelyik pillanatban megjelenik, a karjába veszi őt és elviszi innen, ő pedig anyja kebléhez bújik és tényleg elalszik, mint eddig mindig, valakinek sikerült ez alatt a néhány perc alatt kivágnia a fél szívét és eldobnia a messzeségbe, ez alatt a néhány perc alatt, amíg rázta a benne elhaló zokogás, ez alatt a néhány perc alatt, amíg az ujját szopta, amíg a nyolc hónapos testében lévő vadállatok által felfalva, széttépve elaludt. Azután persze megszokta a bölcsődét, Zsenja kedvence lett, a nő elképesztően főzött és etette, és amikor megtanult járni, egész nap ott volt nála a konyhában, a nő felültette az asztalra és azt mondogatta neki, nézd, most felvágjuk a hagymát, aztán egy kicsi fokhagymát, egy kis paradicsom, azt le kell reszelni, időnként megpuszilta vagy megcsiklandozta a nyakát, vagy adott neki egy darabka hagymát vagy egy darabka paradicsomot, és számára ezek voltak a legfi nomabb falatok, és szerette Zsenja illatát és a rántása illatát, egy igazi angyal, mondta Zsenja a többieknek a konyhában, nézzétek, egy igazi angyal ezekkel a fürtökkel, ezzel a zöld szemmel, és milyen okos, és már mindent mond, és Zsenja ismét nem bírta ki, és a karjába kapta, és forgatta és puszilgatta, ahol érte, még a sarkát is, Nikolának az volt a kedvence, de a gondozónőktől titkolva, a többi dajkától és a többi gyerektől titkolva, ez a kettőjük titka volt, senkinek sem volt szabad látni őket, mert a gondozónők azt hajtogatták Zsenjának, hogy káros az ilyen sok puszilgatás és ölelgetés, először is, mert a gyerek rettenetesen el lesz kényeztetve, másodszor pedig, mert a többiek mellőzve érzik magukat, és egy gyerek számára a legborzasztóbb a mellőzöttség érzése, olyankor a gyerekek úgy nőnek fel, állították a gondozónők Zsenjának, úgy nőnek fel, hogy nagyon komoly komplexusaik lesznek, amelyekből egész életükben nem képesek kigyógyulni, a gyerek azzal az érzéssel nő fel, hogy ő gyenge, ő nem kedvenc, nincsenek értékei, hogy őt senki sem szereti és tiszteli, és ezek a gyerekek, akik kiskorukban mellőzve voltak, serdülőkorukban agresszívvá válnak, randalíroznak és kábítószerhez nyúlnak, huligánkodnak, isznak és bűncselekményeket követnek el, a statisztika tulajdonképpen bizonyítja, hogy a körülöttünk lévő gyilkosok és tolvajok kiskorukban el voltak hanyagolva, igazi gondoskodás nélkül nőttek fel, szerető szülők nélkül, anya, nagymama és nagypapa nélkül, épp ezért kell Zsenjának vigyáznia a Nikolához való rendkívüli kötődésével, hogy még véletlenül se kényeztesse el…



Uploaded byP. T.
PublisherNapkút Kiadó
Source of the quotationAz anyák
Publication date

minimap