Jou, David: Fizika (Física in Hungarian)

Com puc dir-ne fredor si m’ha encès tan sovint, 
si tants cops m’ha inundat de desig i de vida, 
si m’ha fos al seu foc –la raó feta instint-
i m’ha obert tot un món amb tan sols un bolígraf?

Si m’ha unit a la Terra, a la Lluna, als estels 
tot fent llei calculable una força intangible, 
si, en donar equacions a la llum, m’ha permès
resumir-ne els secrets en un joc de sis signes,

si entre el món i els sentits hi ha posat la riquesa 
de preguntes, matisos, raons, teories, 
si d’això me n’ha fet llibertat i bellesa 
i m’ha fet habitar plenituds i vertígens, 

si m’ha estat un llenguatge per dir l’infinit,
si m’ha dit amb pocs mots unes lleis tan fructíferes, 
si s’ha fet una part tan profunda de mi, 
com puc dir-ne fredor, de la física?

Hogyan is nevezhetem hidegnek, ha gyakran felmelegített,
ha annyiszor vággyal és élettel telített,
ha tüzében megolvasztott – az értelem, mi ösztönné lett –
s egyetlen tollal egy egész világot tárt fel előttem?

Ha a Földdel, a Holddal, s a csillagokkal egyesített,
egy megfoghatatlan erőt kiszámítható törvénnyé tett,
ha egyenletekbe fogva a fényt megengedte,
hogy hat jel játékává tegyem az ő titkait,

ha a világ és az érzések közé behelyezte a kérdések,
az árnyalatok, az érvek, az elméletek gazdagságát,
ha feltárta előttem a szabadságot és a szépséget,
és beköltöztetett a teljességek és szédületek világába,

ha engem a végtelent kifejező nyelvvé tett,
ha oly gyümölcsöző törvényeket súgott a fülembe,
ha a lényem oly mélyen ülő részévé lett,
hogyan mondhatnám a fizikáról, hogy hideg?