This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Březina, Otokar: Az anyag gyásza (Smutek hmoty in Hungarian)

Portre of Březina, Otokar
Portre of Israel Efraim

Back to the translator

Smutek hmoty (Czech)

Sem nikdo z živých nezbloudí. Jen vzkříšen zraky mými
vstal smutek těchto míst a kroky bázní ztlumenými,
by bratří neviditelných ze spánku nevyrušil,
mi vyšel naproti. (Jich oddech rythmický jsem tušil,
jak v tvář mi zavál, ledový, a v světel žhavém vření
se jíní chytal jehlami na vegetace snění.)

A vzlykem dychtivým sem Vody z dálky zazvonily,
jak nesčíslné rty by žíznivě se naklonily
a pily z hořkých pramenů. A nové za nimi a třetí,
jediným létem vyprahlé, bez nasycení, po staletí.

Žal stromů, resignovaný, v mou duši z hloubky vydech',
o smutku hmoty hovořil a lethargických klidech,
kde světel vlákna hedvábná pro svatební šat žití
zem spřádá černýma a svráskalýma rukama a nítí
svůj oheň, zvolna hasnoucí, Vestálka zadumčivá.
Zpěv sester, mrtvých před věky, jejž doprovodem zpívá,
bez echa letí věčností a v jeho rythmu tíži,
zrcadle magickém, se zjevy přivolaných duchů zhlíží.



Uploaded byEfraim Israel
PublisherMánes
Source of the quotationBásnické spisy Otakara Březiny IV., Stavitelé chrámu
Bookpage (from–to)21
Publication date

Az anyag gyásza (Hungarian)

Itt nem jár senki, aki él. Csak tekinteteimtől
támadt e helyek gyásza fel, s némán a félelemtől,
hogy láthatatlan sok fivért álmából fel ne verjen,
elébem sietett. (Ritmikus légzésük neszeltem,
hogy rámfújt, jegesen, s a fények izzó lángolásán
dérhez nyúlt tűivel vegetációk álmodásán.)

S a Vizek távolról vágyódó zokogással megcsendültek,
mint számtalan ajkak hogy mohón inni megmerültek
légyen a sós forrásokban. S utánuk újak, s harmadiglan,
egy-örök nyártól tikkadón, korokig szomjuk-olthatatlan.

Bú lehelt, rezignált, a lelkembe a parti fákról,
az anyag gyászáról beszélt s a halk letargiákról,
az élet nászruhájának hol fények selyemszálát
fonja a föld fekete, ráncos kézzel s szítja lángját,
lassanként kihúnyó tüzét, merengő Vesta-papnő.
Korok előtt holt nővérek dala, mit mond, míg fényfonat nő,
száll visszhangtalanul az örökléten s nehéz ütemébe,
mágikus tükörbe, néz megidézett szellemeknek képe.



Uploaded byEfraim Israel
PublisherEurópa Könyvkiadó, Budapest
Source of the quotationOtokar Březina: Rejtett történelem
Bookpage (from–to)56
Publication date

minimap