Bezruč, Petr: Piros virág (Sziléziai dalok) (Červený květ (Slezské písně) in Hungarian)
Červený květ (Slezské písně) (Czech)Za temným oknem, v květníku sivém,
|
Piros virág (Sziléziai dalok) (Hungarian)Sötét ablak mögött, szürke cserépben [1] Kétsoros = dichtichon, az elégia a görögöknél egyéni érzelmeket és gondolatokat közlő, gyakran szerelmi költemény volt; formája mindig disztichon (hexameter és pentameter). A későbbi költőknél formája is, tartalma is megváltozott: bármilyen formában írt verset elégiának nevezünk, ha tárgya panaszos, kesergő, mélázó. A disztichon volt állandó formája az epigrammának is (a szó jelentése: felírás). Éppen mert felírásra, kőbe vésésre volt szánva, csak rövid lehetett. Rendszerint valami bölcs igazságot fejezett ki csattanás formában. A rómaiaknál gúnyos ízt kapott. Az egyéni érzésnek alig volt szerepe a lírában. Ebben a tekintetben már fejlődést jelentett, amikor divatossá vált a vers ilyenforma megkezdése: Ám énekelje más ezt meg azt, én ezt meg amazt akarom megénekelni. Változatosabbá tette a lírai formákat és a kifejezett egyéni érzést két nagy görög költő, Alkaiosz és az első költőnő, Szapphó, a nőiesség, az asszonyi vágyakozás őszinte megszólaltatója. Forrás: Benedek Marcell, Világirodalom I. Az első nagy korszak, Minerva zsebkönyvek.
|