This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Bezruč, Petr: Én III (Já III in Hungarian)

Portre of Bezruč, Petr

Já III (Czech)

Já prvý jsem z toho od Těšína lidu,

bard prvý z Beskyd, co promluvil.

Jdou za cizím pluhem, jdou rabové dolů,

mléko a voda jim utíká z žil.

Má každý z nich na nebi jednoho Boha,

druhého většího na zemi.

Daň tomu, co hore je, v kostele platí,

druhému krví a dlaněmi.

 

Ten, který je nahoře, k žití dá chleba,

motýlu květ dal a srnce dal háj;

tobě, co’s vyrostl v beskydských horách,

tobě dal pod Lysou ten širý kraj.

On dal ti ty hory a dal ti ty lesy,

vůni, již z hájů van rozstele;

ten druhý ti vzal všecko jediným rázem,

běž a plač k tomu tam v kostele.

 

Můj synečku z Beskyd, ctíš Boha i vrchnost,

dobré to ponese ovoce.

Z tvých lesů tě honí ven andělé strážní,

ty se jim kloníš tak hluboce!

„Ty zloději z Krásné! Je tvoje to dřevo?

Padni a zem polib v pokoře!

A ven z panských lesů a hore do Frydku!“

Co tomu říkáš, Ty nahoře?

 

A škaredá řeč tvoje uráží vrchnost,

ty strážné anděly uráží.

Zahoď ji, lépe se povede tobě,

tvůj synek teprv to uváží.

Tak děje se. Pán chce.

Noc táhne nad mým lidem:

zahynem, nežli se rozední.

V té noci já modlil se k démonu Pomsty,

prvý bard z Beskyd a poslední.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://wikilivres.ca

Én III (Hungarian)

Těšín népének szószólója lettem,

Beszkidek első bárdja, aki szólni merek.

Csak cammog itt a bányák kifosztott szolgahadja,

szelíden hordja jármát és nem is kesereg.

Ámde mindegyiknek van egy istene az égben,

és egy másik hatalmas ura is idelent,

istenüknek olykor a templomban adóznak,

vért-verejtéket szedne tőlük a földi szent.

 

Az égi isten embert puha kenyérrel éltet,

a lepkének virágot, őznek berket teremt;

néked, ki a Beszkidek lankáin nőttél nagyra,

e széles tájat adta, e véges végtelent.

A hegyeket és rajtuk az erdőt adta néked

s a szellők szárnyán szálló mély virágillatot,

de az a másik mindent elorzott egy csapással,

istenednek vasárnap elpanaszolhatod.

 

Beszkidek fia, te, istent és császárt félő,

nem sok jóval kecsegtet az eliramló élet.

Őrangyalok elűznek erdőidből kegyetlen,

még hajlongsz is előttük, alázatosat, mélyet.

Korhol a hangjuk: „Tiéd, aljas tolvaj, a rőzse?

Térdre, bitang, itt minden úri tulajdont képez!

Takarodj tüstént Frydekedbe vissza!"

Isten, neked még mindig nem elég ez?

 

Rút szavunk sértés uraság-fülének,

az őrangyalok is szenvednek tőle.

Fordíts hátat nekik, jobban teszed,

fiadnak lészen majd egykor haszna belőle.

De minden úgy van, ahogy urad akarja.

Sötétség sújtja népem,

elveszünk, nem érhetjük meg a virradatot.

Ez éjjel a Beszkidek első s utolsó bárdja

a Bosszú démonához fordult s fohászkodott.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationV. D.

minimap