Holan, Vladimír: Přismeklo se k Adventu (Předposlední)

Sněží už od rána. Okolí světa
je až tma mluvit. Krkavci
se omezují navzájem, neboť
se jim to zdá naproti bez stínu,
a tak jsou cizí nebo svoji.
A co my? Je ještě kdy,
abychom zatoužili po viditelném?
Má naděje protějšek? A je pravda,
že být potrestán v okamžiku smrti
není trest?

Reggel óta havazik. A sötét telebeszéli
a világosság fejét. Hollók tapintata
egymás iránt, mert azt hiszik,
hogy a másik szeme rájuk világít,
így ismerik meg és értik félre önmagukat.
És mi? Lehetséges még
a látható után vágyni?
Az ellenpólusunk remélhet-e? És az vajon igaz,
hogy a halál pillanatában kimért büntetés
már nem is büntetés?