This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Neruda, Jan: Našel jsem se!

Portre of Neruda, Jan

Našel jsem se! (Czech)

Stržena rouška – náhle prchnul sen!
Jak smrt by sáhla, sedím poděšen,
se zrakem zjitřeným a chvějícíma rtoma –:
„Jsem já to, já? – a zde v těch stěnách doma?“–
Naslouchám, odkud odvěť zahlaholí. –
Však slyším hukot těžké hlavy jen
a srdce – srdce bolí!

Což nejsem mlád víc? Což již přesněn ráj?
Vždyť než jsem zasnil, byl přec květný máj
a zem i nebe dýchaly mi něhu! –
Kde je můj máj? – Vždyť plno venku sněhu,
tam noha dupe po umrzlé roli,
zde hlava v jíní má jak stará báj,
a srdce – srdce bolí!
 
Chci sebrat se a myslím dál a dál.
Což žil jsem život, či se mně jen zdál?
Vždyť zdá se mně, že k velikému dílu
jsem velkou vůli měl a celou sílu –
kam teď jen vzhlédnu – kvítí cizích polí,
jsem žebrák jen a chtěl jsem býti král –
a srdce – srdce bolí!

A vím, že jsem chtěl také šťasten být
a sluncem v okeán se lásky vpít,
že chtěl jsem dětské hladit hebké vlásky –
ach bože, bože – kde to moře lásky!?
Sám sedím zde a trapné u nevoli,
zrak pustý v pustém hledá koutě klid,
a srdce – srdce bolí!
 
Hej jak ta bije ve zimničný sluch!
Tam venku po ulicích bujný ruch,
tam masopůst si víří v městě dole
a smích a hřích se točí v šumném kole,
tam láska, mládí skočnou vyšveholí –
mně smutno, k smrti smuten je můj duch
a srdce – srdce bolí!



Uploaded byEfraim Israel
PublisherELTE Szláv Filológia Tanszék
Source of the quotationCseh költők antológiája
Publication date

Magamra találtam (Hungarian)

Lehullt az álarc – álmom megszökött!
Mint haláltól érintve rémülök,
A szemem ég és elszorulva torkom –
Én vagyok ez? S e falak, ez az otthon?
Fülelek, onnan jön-e válasz? innen? –
Nincs válasz – csak a fejem zúg, dörög,
És fáj, és fáj a szívem. 

Végigálmodva már az ifjuság?   
Mielőtt elrévedtem, még virág,
Még május volt, ég s föld karjában voltam! –
Hová lett májusom? – Kint csak a hó van,
A láb ott fagyos talajt tapos, itt benn
Fejemen mesebeli zúzmarák,
És fáj, és fáj a szívem. 

Megrázkódom, gondolkodom tovább:
Volt életem, vagy az is délibáb?
Hisz úgy tűnik, hogy egy nagy életműhöz
Elég erő és nagy akarat fűtött –  
De trón helyett csak koldusságig vittem: 
Amerre nézek, idegen virág –
És fáj, és fáj a szívem. 

A boldogságra is vágytam, tudom,  
Úszni szerelemóceánokon,
És gyermekfejet simogattam volna –
Nagy ég, a szerelem tengere hol van?
Ülök, ülök, lelkemben semmi sincsen, 
Vaksin fürkészem, hol a nyugalom,
És fáj, és fáj a szívem. 

Lázas fülembe durva lárma vág,
Ott kint az utcán buja sokaság,
Tombolása farsangi forgatagnak,
Benne bűn és kacaj együtt haladnak,
Szerelem, ifjuság ropja nagy ívben –
Rajtam halálos bánat foga rág,
És fáj, és fáj a szívem. 



Uploaded byEfraim Israel
PublisherELTE Szláv Filológia Tanszék
Source of the quotationCseh költők antológiája
Publication date

minimap