This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Nezval, Vítězslav: RÓBERT DÁVID-BALLADÁK 24. A huszonnegyedik, az elbitangolt diákról szóló ballada (Balada dvacátá čtvrtá, O zběhlém studentovi in Hungarian)

Portre of Nezval, Vítězslav
Portre of Israel Efraim

Back to the translator

Balada dvacátá čtvrtá, O zběhlém studentovi (Czech)




(Z 52 hořkých balad věčného studenta Roberta Davida)



Když bylo mně tak patnáct let
a když jsem ještě studoval,
začal mě náhle těšit svět.
Žel, tenkrát jsem jej špatně znal.
Jakýsi zvláštní stesk mne jal...
Rok před maturitou jsem zběhl.
Můj zvláštní stesk však trval dál.
Ó, kéž bych mu byl nepodlehl!

Když utratil jsem svých pět set,
tu jsem se na řemeslo dal.
Býval jsem postrachem svých tet
a často pod mosty jsem spal.
Čas od času jsem básně psal.
Mistr mě přes koleno přehl
a pak mi ještě jednu vťal.
Ó, kéž bych mu byl nepodlehl!

Jednou, když nakládal jsem led
a když jsem za to nedostal
svých sedm korun dvacet pět,
tu sám jsem si je z tašky vzal.
A když se se mnou strážník pral,
když málem pod autobus vběhl,
já jsem ho, hlupák, litoval.
Ó, kéž bych mu byl nepodlehl!

Poslání:
Dával jsem občas, občas bral,
a ač jsem se dost dlouho střehl,
přece se ze mne tulák stal.
Ó, kéž bych mu byl nepodlehl!



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationhttps://blog.wuwej.net/2007/07/02/vitezslav-nezval-balady-a-jine-basne-vecneho-studenta-roberta-davida.html

RÓBERT DÁVID-BALLADÁK 24. A huszonnegyedik, az elbitangolt diákról szóló ballada (Hungarian)


("Az örök diák Róbert Dávid 52 keserű balladája" című, önálló kötetben, álnéven kiadott ciklusból)


Tizenötéves siheder
lehettem, és még iskolás,
kit a nagyvilág érdekel,
de ismerete felemás,
furcsa, bús és nosztalgiás...
Világgá mentem, én szamár,
noszogatott a csábitás.
Engedtem neki! Ó, de kár!

Pénzem elvertem (ötezer),
akkor jött az inaskodás.
Gyakran híd alatt háltam el,
egy nagy család volt rám pipás.
Olykor rámjött a versírás,
a mester meg pofoz, gyepál,
s még ő ordít: "Rohadt bagázs!"
Engedtem neki! Ó, de kár!

Egyszer meg azon tör ki per,
hogy munkámért ő díjazás
helyett le egy pofont kever;
hát kezem a kasszában ás –
rendőr jön – s érte a Kaszás:
egy autóbusz beletrafál.
Elfog a szánalom – blamázs!
Engedtem neki! Ó, de kár!

Ajánlás:
Én adtam néha, néha más,
s igyekeztem vigyázni bár,
vagány lettem – ki a hibás?
Engedtem mindig! Ó, de kár!

..........................................
Megjegyzés. A fordító kegyetlenebb volt, mint a költő: a költő nem öli meg a rendőrt, az eredetiben az csak "kishíján rohan az autóbusz alá (én szamár meg még sajnáltam)". Ez nem egészen logikus: ha csak majdnem töri ki a nyakát, akkor nincs miért sajnálni. De a fordító kegyetlenségének nem is ez az igazi oka, hanem inkább az, hogy tizennégy sort összerímeltetni, az még magyarul is nehéz... (Így is több ízben be kellett érni ragrímmel; a ragrím nem tilos, de nem is elegáns, kivált ilyen, formai virtuozitásra törekvő versben.) – Úgy látszik, éppen azért írta Nezval ezt a több tucat stilizált balladát, hogy kitombolja rímelhetnékjét, ugyanis éppen a bravúros rímelés az ő egyik erőssége, és már nagyon hiányozhatott neki, ugyanis külhoni divatnak engedve olyan költői irányok művelésére adta akkoriban a fejét, amelyek nem kultiválták a rímelést. Talán éppen azért adta ki e verseket álnéven, hogy ne kapják rajta éppen akkori stílusa "ellen elkövetett hűtlenségén"... (Kis híján sikerült is becsapnia az olvasótábort, csak az éles szemű Karel Čapek ismert rá Nezval stílusára, senki más, és indiszkréció ide, indiszkréció oda, le is leplezte a sajtó nyilvánossága előtt.)

(A kóbor diák az eredetiben a rendőrnek enged, azaz (nyilván) hagyja, hogy az bekísérje, ahelyett, hogy leütné vagy elszaladna; a fordításban pedig a szánalom érzésének enged, mint említettem, azért, hogy a Kaszás is benne lehessen a fordításban, bár az "iskolásnosztalgiás és a hibás" szavak viszonylatában tulajdonképpen az is csak ragrím, akárcsak a csábítás, inaskodás, versírás és a díjazás szavak egymáshoz képest. Nem-ragrímek volnának pl. láss, sás, hárs, nyárs, ács vagy szakács, rács, tanács stb.; ház, gyász, máz, mássz, frász, ráz, vigyázz, ne pofázz stb. is még mindig elég jó rím volna, de aligha lehetne "beleidomítani" őket a versbe, pontosabban a verset idomítani ezekhez a rímekhez. Esetleg a "rács"csal lehetne kezdeni valamit:

rendőr jön – már vár rám a rács! –;
egy autóbusz beletrafál  stb.

 



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationsaját fordítás

minimap