Agyő ha vége van ha ennek vége volna
szép volt gyönyörű szép s most elég a csoda
Agyő ha randevút beszélnénk meg maholnap
talán el sem megyünk vagy más megy majd oda
Szép volt de szép de kár hogy el tud múlni bármi
Csitt csitt lélekharang búd elcsépelt talány
Csók keszkenőbe könny csengő tessék beszállni
még két-három mosoly s aztán magány magány
Agyő és hogyha szánk többé már nem beszélne
marad egy picike emlék egy csöpp regény
mint kendő légies szimpla mint egy levélke
s mint illat csábító aranyfüst felszinén
S ha látva láttam itt mit nem láthatnak mások
annál jobb fecske te te ólban született
Tudom merre a dél mert ott van a lakásod
Sorsod repülni csak sorsom csak szólni lett
Agyő és hogyha már minden elmúlt ezennel
de kár reményeim kihúnyástok de gyors
Találkozunk-e még mert akkor búcsú sem kell
Agyő és keszkenő Te pedig telj be sors!