Srna, Miroslav: Ketté (Ve dví in Hungarian)

Pluh rozřízl sněhovou poušť.
     Dva nové (?) světy,
          dvě možnosti
               (bez možnosti volby),
                    dvě odlišné krajiny.

Jsi na druhé straně
a není cesty zpátky.

***

Na ret se pověsil stín
a duše plná pavučin
nůž v srdci tiše vrávoral
a smrt se bála opodál.

***

Osamělost večerů stává se chladnější,
i když léto pokročilo.

Děsivá hra večerních stínů. Mezi nimi se ztrácí ten tvůj.
Ostatně je to to jediné, co z tebe zbylo.

Znovu vstáváš, abys mohl znovu spadnout.

Svítání jak zmizík gumuje tvoji existenci.
Dnes –
     snad –
          naposled. –
Vysvobození.

Konečně je z tebe nic, které nebolí.

Az eke szétvágta a hómezőt.
     Két új (?) világ,
          két lehetőség
               (választási lehetőség nélkül).
                    két különböző táj.

A túloldalon vagy
és nincs visszaút.

***

Az ajakra árnyék tévedt
S egy pókátszőtte lélek
egy kés a szívben tántorog
a halál arrébb viszolyog.

***

Az esték magánya egyre hidegebb,
pedig előrukkolt a nyár.

Rémisztő esti árnyjáték.
Beléjükvész a tiéd.
Nem is maradt más belőled, csak ez.

Megint feltápászkodsz, hogy megint eleshess.

A hajnal mint gumi radírozza ki létedet.
Ma –
     talán –
          utoljára. –
Megszabadulás.

Végül semmi lesz belőled, az nem fáj.