Aakjær, Jeppe: Aften

Stille, Hjærte, Sol gaar ned,

Sol gaar ned paa Heden,

Dyr gaar hjem fra Dagens Béd,

Storken staar i Reden.

Stille, Hjærte, Sol gaar ned.

Tavshed over Hedesti

og langs Veje krumme.

En forsinket Humlebi

ene høres brumme.

Stille, Hjærte, Sol gaar ned.

Viben slaar et enligt Slag

over Mosedammen,

før den under Frytlens Tag

folder Vingen sammen.

Stille, Hjærte, Sol gaar ned.

Fjerne Ruder østerpaa

blusser op i Gløden,

Hededamme bittesmaa

spejler Aftenrøden.

Stille, Hjærte, Sol gaar ned!

Csitt, szivem, a nap lemén,

végső útját rója;

nyáj döng a föld peremén,

nyújtózik a gólya.

Csitt, szivem, a nap lemén.

Árnyék dől árnyék után

a kiégett rétre.

Egy elkésett méh sután

röpköd, céljavétve.

Csitt, szivem, a nap lemén.

Bíbic fúrja az eget

a halódó tájon,

hogy a sásos láp megett

pihenőre szálljon.

Csitt, szivem, a nap lemén.

Már csak egy kis fény remeg,

az is egyre restebb -

megvakult ablakszemek

tükrözik az estet.

Csitt, szivem, a nap lemén.