Ditlevsen, Tove: Tehetetlenség (Afmagt in Hungarian)

Der er i lasten en dråbe dyd.
Der er i smerten en streng af glæde.
Og i vor latter en sprukken lyd,
Som ville hjertet i grunden græde.
 
I denne verden er intet rent
Og intet enkelt
For Gud har tabt os af sine hænder.
Alt er for sent.
Og han begræder at han har skabt os.

Minden bűnben van erény, kevésnyi.
A fájdalomban öröm, szálvékony.
S nevetésünkben hamis, repedt hang,
mintha a szívünk sírni akarna.
 
Nincs e világban semmi se tiszta
és egyszerű se,
mivel kihulltunk Isten kezéből.
S már minden késő.
Siratja csak, hogy teremtett minket.