Nordbrandt, Henrik: Szerelmes szonett (Kærlighedssonet in Hungarian)

Jeg erklærer dette digt for at være en sonet:

For det første, fordi det har fjorten linjer.

For det andet, fordi det vil vise sig

allerede i første linje, at have indvarslet

en overraskelse: Nemlig for det tredje

fordi man ikke vil kunne gennemskue

meningen med det, før jeg selv

har fundet den: For det fjerde skal dette her

frem for alt ikke handle om den eneste ene

for den slags findes ikke længere: Og hvilken frihed

at kunne tale sådan om den eneste ene.

Den eneste ene har forladt mig, og jeg er for gammel

til at finde en ny. For det sjette og syvende vrøvler jeg.

Finde en ny! Der er kun den eneste ene.

Sĺ det blev altså en sonet med femten linjer.

Szonettnek hívom e költeményt:

megvan mind a tizennégy sora.

Sőt, már az elsőben

tetten érhető a döbbenet, ami

lesben állva vár: Nem is beszélve,

ki tudja, mi lesz még

belőle, ha megtalálom

a lényeget. Negyedik indokom,

hogy tárgya nem az egyetlen,

mivel ilyesmi nem létezik: micsoda

szabadság kimondani!

Az egyetlen elhagyott, megvénültem,

mást nem találhatok. Jön némi csűrés-csavargatás.

Mást találni! Ami van, egyetlen kell legyen.

És máris itt egy tizenöt soros szonett.