Sarvig, Ole: Vejene
Vejene (Danish)Elskede. Dit ansigt var mig en kirke. Højt oppe stod du ved skovbrynet, lyste hvidt mod de veje, der lå for din fod.
Altid stod du og lyste, når jeg færdedes ad vejene i dit land.
Jeg husker middagene, da du vendte ansigtet halvt bort i sensommerskovens skygge ... Og månenætterne, da du stirrede mig imøde under månens ur ...
Altid stod dit blege ansigt over mine dage, kaldt fra skovens kant.
Du ved det jo. - Jeg for vild. Men jeg var aldrig uden for dit ansigts egn.
|
Az utak (Hungarian)Szerelmem! Az arcod templomom volt. Álltál fönt magasan az erdőszélen s fénylettél az utak felé, amelyek lábadnál hevertek.
Álltál mindig csak és fénylettél, valahányszor én birodalmad útjait jártam.
Delekre emlékszem, mikor az arcod félig oldalra fordítottad a nyárutói erdő árnyai között… S éjekre, mikor a hold órája alól tekintettél merőn felém…
Halovány arcod mindig nyomon követte napjaim, hívott arról az erdőszélről.
Hiszen tudod. - Sokat utaztam. De a te arcod tájait el sose hagytam.
|