Aichinger, Ilse: Tizenhárom év (Dreizehn Jahre in Hungarian)

Das Laubhüttenfest ist weit,

der Glanz der Kastanien

aufgereiht am Fenster  des Gartenhauses.

Und noch im Raum die Kerze,

die Religionen der Welt.

Der Wüstenstaub unter dem Fahrradschlauch.

Nach diesem Mittag

kommt die Dämmerung schneller.

Die Gefährten und ein grünes Grab,

Rajissa.

Wir kommen abends wieder,

wir kommen nimmermehr.

A sátoros ünnep messze van,

a gesztenyék csillogása

ott sorakozik a kerti ház ablakában.

És a szobában még ott a gyertya,

a világ vallásaival.

A sivatagi por a kerékpár tömlője alatt.

A mai dél múltán

hamarább jön a szürkület.

A társak és egy zöld sír,

Rajszáé.

Megint eljövünk este,

már sohasem jövünk.