Bachmann, Ingeborg: Szülőhazám (Das erstgeborene Land in Hungarian)
|
|
Das erstgeborene Land (German)In mein erstgeborenes Land, in den Süden zog ich und fand, nackt und verarmt und bis zum Gürtel im Meer, Stadt und Kastell.
Vom Staub in den Schlaf getreten lag ich im Licht, und vom ionischen Salz belaubt hing ein Baumskelett über mir.
Da fiel kein Traum herab.
Da blüht kein Rosmarin, kein Vogel frischt sein Lied in Quellen auf.
In meinem erstgeborenen Land, im Süden sprang die Viper mich an und das Grausen im Licht.
O schließ die Augen schließ! Preß den Mund auf den Biß!
Und als ich mich selber trank und mein erstgeborenes Land die Erdbeben wiegten, war ich zum Schauen erwacht.
Da fiel mir Leben zu.
Da ist der Stein nicht tot. Der Docht schnellt auf, wenn ihn ein Blick entzündet.
|
Szülőhazám (Hungarian)Szülőhazámba, Délre siettem és szegényen, csupaszon találtam, derékig tengerben állt város és kastély.
A porból a szendergésbe lépve át feküdtem a fényben, s egy fa-csontváz lógott fölöttem, ióni sótól lombosan.
Álom nem hullt le rám itt.
És nem virágzik rozmaring sem, és semmilyen madár nem üdíti fel dalát források vizében.
Szülőhazámban, Délen vipera ugrott reám és a borzadály a fényben.
Húnyd be, ó húnyd be szemed! és szívd ki mart sebemet!
S amikor ittam magamból és bölcsőként ringatták szülőhazámat a földrengések, fölébredtem, ámulásra készen.
Ekkor élet szállott reám.
A kő itt nem halott. A lámpabél lobogni kezd, ha pillantásod lángra gyújtja.
|
