Bachmann, Ingeborg: Szabad elvonulás (Freies Geleit in Hungarian)
|
|
Freies Geleit (German)Mit schlaftrunkenen Vögeln und winddurchschossenen Bäumen steht der Tag auf, und das Meer leert einen schäumenden Becher auf ihn.
Die Flüsse wallen ans große Wasser, und das Land legt Liebesversprechen der reinen Luft in den Mund mit frischen Blumen.
Die Erde will keinen Rauchpilz tragen, kein Geschöpf ausspeien vorm Himmel, mit Regen und Zornesblitzen abschaffen die unerhörten Stimmen des Verderbens.
Mit uns will sie die bunten Brüder und grauen Schwestern erwachen sehn, den König Fisch, die Hoheit Nachtigall und den Feuerfürsten Salamander.
Für uns pflanzt sie Korallen ins Meer. Wäldern befiehlt sie, Ruhe zu halten, dem Marmor, die schöne Ader zu schwellen, noch einmal dem Tau, über die Asche zu gehn.
Die Erde will ein freies Geleit ins All jeden Tag aus der Nacht haben, daß noch tausend und ein Morgen wird von der alten Schönheit jungen Gnaden.
|
Szabad elvonulás (Hungarian)Álomittas madarakkal és szél-átszitálta fákkal kel föl a nappal, és a tenger ráköszönti habzó poharát.
Folyók pezsegnek a roppant vízszegélyen s szerelmet ígértet a tájék a levegő tiszta száján friss virágainak.
A föld nem akar füstgombát növelni, teremtményeit égbe-köpni sem, erős méreg-villámaival oltani a pusztulás hallatlan hangjait.
Velünk akarja a tarka fivért, a szürke nővért látni ébredezőben, a hal-királyt, fülemüle őfenségét s a tűzfejedelmet, a tűz-szalamandrát.
Nekünk ültet korállt a tengerekbe. Az erdőket inti: csendet tartsanak, a márványt: futtassa a szép ereket, még egyszer a harmatot: televényre hulljon.
Szabad elvonulást kíván a föld mindennap a mindenségbe, az éjszakától, hogy még ezer-egy reggel éljen ifjú kegyelméből a régi szépnek.
|
