Bachmann, Ingeborg: Áram (Strömung in Hungarian)

So weit im Leben und so nah am Tod,

daß ich mit niemand darum rechten kann,

reiß ich mir von der Erde meinen Teil;

dem stillen Ozean stoß ich den grünen Keil

mitten ins Herz und schwemm mich selber an.

Zinnvögel steigen auf und Zimtgeruch!

Mit meinem Mörder Zeit bin ich allein.

In Rausch und Bläue puppen wir uns ein.

Oly messze a léttől s oly halál-közelben,

hogy érte perelni senkit sincs jogom,

elragadom a földtől részemet;

az óceánnak zöld éket verek

szívébe és magam ráúsztatom.

Cin-madarak repülnek és cimet-szag!

Gyilkos időmmel itt vagyok magamban.

Bebábozódunk kékbe, kábulatba.