... rrifb rrifb
rrifb rrifb
gogno
sss rror
apmud
irrid fief
abag uhc
ruar
ss
Ez tökéletes, túlszárnyalhatatlan fordítás, tökéletesebb, mint Babits Mihály eme fordítása: „Római fővezér” (magyarról magyarra) fordítva: „Rézevő fia, Mór.” Ez a fordítás ugyanis fittyet hány a mondanivalóra. Az én Hugo Ball fordításom nem hány rá fittyet, 100 %-ig hű a (semmit)mondanivalóhoz. A legtökéletesebb az utolsó sor fordítása: meg sem látszik rajta, hogy az eredeti első S betű a második helyre került, a második pedig az első helyre. Az egész fordítás kielégíti Gogol követelményét, miszerint a fordításnak olyannak kell lennie, mint egy pohár, amely egyáltalán nem látszik. A versfordítások többségén ugyanis, a jó versfordítások többségén is, nagyon is látszik a pohár: fordításízűek, nem éppen versszerűtlenek de csak 60-70-80 %-ban versszerűek, 20-30-40 %-ig sápadtak, mesterkéltek, olykor itt-ott izzadtságszagúak. ss > ss az nem izzadtságszagú.