Benn, Gottfried: Chopin (Chopin in Hungarian)
|
Chopin (German)Nicht sehr ergiebig im Gespräch, Ansichten waren nicht seine Stärke, Ansichten reden drum herum, wenn Delacroix Theorien entwickelte, wurde er unruhig, er seinerseits konnte die Notturnos nicht begründen.
Schwacher Liebhaber; Schatten in Nohant, wo George Sands Kinder keine erzieherischen Ratschläge von ihm annahmen.
Brustkrank in jener Form mit Blutungen und Narbenbildung, die sich lange hinzieht; stiller Tod im Gegensatz zu einem mit Schmerzparoxysmen oder durch Gewehrsalven: Man rückte den Flügel (Erard) an die Tür und Delphine Potocka sang ihm in der letzten Stunde ein Veilchenlied.
Nach England reiste er mit drei Flügeln: Pleyel, Erard, Broadwood, spielte für zwanzig Guineen abends eine Viertelstunde bei Rothschilds, Wellingtons, im Strafford House und vor zahlreichen Hosenbändern; verdunkelt von Müdigkeit und Todesnähe kehrte er heim auf den Square d'Orleans.
Dann verbrennt er seine Skizzen und Manuskripte, nur keine Restbestände, Fragmente, Notizen, diese verräterischen Einblicke - sagte zum Schluß: "Meine Versuche sind nach Maßgabe dessen vollendet, was mir zu erreichen möglich war."
Spielen sollte jeder Finger mit der seinem Bau entsprechenden Kraft, der vierte ist der schwächste (nur siamesisch zum Mittelfinger). Wenn er begann, lagen sie auf e, fis, gis, h, c.
Wer je bestimmte Präludien von ihm hörte, sei es in Landhäusern oder in einem Höhengelände oder aus offenen Terrassentüren beispielsweise aus einem Sanatorium, wird es schwer vergessen.
Nie eine Oper komponiert, keine Symphonie, nur diese tragischen Progressionen aus artistischer Überzeugung und mit einer kleinen Hand.
|
Chopin (Hungarian)Társaságban nemigen beszélt, nem volt kenyere az elmélet, az elméletek, locsogások, ha Delacroix teóriáit fejtegette, ideges lett, ő nem tudta volna a noktürnöket megmagyarázni.
Gyönge szerelmes; árnyék Nohant-ban, hol George Sand gyermekei nevelői tanácsaira nem sokat adtak.
Mellbeteg abban a formában, mely tüdővérzéssel, hosszan elhúzódó hegképződéssel jár; csöndes halál, ellentéte annak, amit fájdalom-rohamok vagy sortűz-ropogások kísérnek: a zongorát (Erard) az ajtóba tolták, és Delphine Potocka végóráján elénekelt neki egy áriát.
Három zongorát vitt magával Angliába, egy Pleyelt, egy Erard-t, egy Broadwoodot, esténkint húsz guineáért egy negyedórát játszott Rotschildéknál, Wellingtonéknál, a Strafford House-ban és számtalan rendjel előtt; fáradságtól s a halál közelétől elsötétülten tért haza a Square d'Orléans-ra.
Aztán elégeti vázlatait és kéziratait, csak semmi maradék, töredék, jegyzet, semmi áruló bepillantás legvégül így szólt: „Kísérleteim végbevittem, ama mérték szerint, melyet elérnem adatott."
Minden ujj játsszék az alkatának megfelelő erővel, a leggyöngébb a negyedik (az csak a középső sziámi ikre). Ha játszani kezdett, ujjai így feküdtek: e, fisz, gisz, h, c.
Aki hallotta egyik-másik prelűdjét, akár falusi udvarházban, akár valami magaslaton, vagy nyitott teraszajtókból, esetleg egy szanatóriumból, nehezen felejti el.
Operát nem komponált, szimfóniát sem, csak ezek a tragikus futamok, művészi meggyőződésből, és kicsi kézzel.
|