This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Benn, Gottfried: Kleiner Kulturspiegel

Portre of Benn, Gottfried

Kleiner Kulturspiegel (German)

Die Zeitalter wechseln langsam,
Tosca (1902) ist immer noch die Leidenschaft.
Boheme (1900) die Liebe,
selbst aus dem Schluß der Götterdämmerung (1876)
stürzen immer noch unsere Scheite.
Einiges blieb schemenhaft:
Iphigenie, V. Akt
(bei der Premiere 1779 spielte Goethe den Orest):
Thoas' Verzicht und Humanitas
hat sich politisch
nicht durchgesetzt.

Die Iden des März stehn in Zwielicht:
wenn eine neue Regierungsform hochwill,
muß die alte weichen.
Über Leonidas wird heute die Mehrzahl lachen
(ich persönlich allerdings nicht).

Ein Friseur, der wirklich gut rasiert,
(äußerst selten!)
ist bemerkenswerter als ein Hofprediger
(ich verkenne das Tragische
und das Schuldproblem nicht).

Und sprechen Sie viel von der Lebensangst
zum Frühstück etwas Midgardschlange,
abends Okeanos, das Unbegrenzte,
nachts die Geworfenheit – dann schläft es sich gut ein –
Verteidigen will sich das Abendland nicht mehr –
Angst will es haben, geworfen will es sein.

Und nun die neue Nationalhymne!
Der Text ganz ansprechend, vielleicht etwas marklos,
der nächste Schritt wäre dann
ein Kaninchenfell als Reichsflagge.

Ein Schlager von Rang ist mehr 1950
als fünfhundert Seiten Kulturkrise.
Im Kino, wo man Hut und Mantel
mitnehmen kann,
ist mehr Feuerwasser als auf dem Kothurn
und ohne die lästige Pause.

(Das Quartär war der nach innen
gewendete Mensch,
jetzt kommt der triploide)
sechsundsechzig Chromosomen, Riesenwuchs –,

Persönlich unfruchtbar,
aber es wird schon werden.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://delabar.net

Kis Kultúrtükör (Hungarian)

Az idők lassan változnak,
a Tosca (1902) még mindig szenvedély,
a Bohème (1900) a szerelem,
még az Istenek alkonya (1876) zárójelenetéből is
egyre hullnak ránk a fahasábok.
Néhány dolog árnyszerű marad:
Iphigénia V. felvonás
(az 1779-es premieren Goethe játszotta Oresztészt)
Thoasz lemondása és humanizmusa nem jutott
érvényre
politikailag.

Március idusai kétes megvilágításban:
egy új kormányforma kialakulásakor:
a réginek el kell tűnnie.
Leonidaszt a többség manapság kiröhögi
(én személy szerint mindenesetre nem).

Egy borbély, aki tényleg tisztességesen borotvál
(módfelett ritka!)
több figyelmet érdemel, mint egy udvari káplán
(nem akarnám elbagatellizálni a tragikumot
és a bűnösség problémáját).

És beszéljen sokat az élettől való félelemről,
reggelire némi Midgard-kígyó,
este Okeanosz, a határtalan,
éjjel a belévetettség jól lehet aludni rá –
védekezni nem akar már a Nyugat –
rettegni akar a belévetettségben.

Itt van aztán az új nemzeti himnusz!
A szöveg egész tetszetős, bár kissé tán erőtlen,
a következő lépés lehetne a nyúlgerezna
mint birodalmi zászló.

Egy igényes sláger többet elárul 1950-ről,
mint 500 oldal kultúrkrízis.
A moziban, ahová az ember magával viheti
a kabátot és a kalapot is,
több a spiritusz, mint a koturnuszon,
ráadásul nincs a terhes szünet.

(A negyedkorban megjelent a befelé
fordult ember,
most jön a triploid)
66 kromoszóma, óriási termet –

egyelőre terméketlen ugyan,
de majd csak lesz valahogy.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationK. I.

minimap