Benn, Gottfried: Liebe

Liebe – halten die Sterne

über den Küssen wacht –:

Meere, Eros der Ferne,

rauschen, es rauscht die Nacht,

steigt um Lager, um Lehne,

eh sich das Wort verlor

Anadyomene

ewig aus Muscheln vor.

Liebe – schluchzende Stunden,

Dränge der Ewigkeit

löschen ohne viel Wunden

ein paar Monde der Zeit,

Landen – schwärmender Glaube,

Arche und Ararat

sind dem Wasser zu Raube,

das keine Grenzen hat.

Liebe – du gibst die Worte

weiter, die dir gesagt,

Reigen – wie sind die Orte

von Verwehtem durchjagt,

Tausch – und die Stunden wandern,

die Flammen wenden sich,

ich sterbe für einen andern

und du für mich.

Szerelem – csillagok égnek,

a csókok őrhada,

zúg a tenger – a messzeségek

Erosza – éjszaka,

az ágy, a támla körébe,

még el se némul a száj,

Anadyoméne

kagylókból mindújra kiszáll.

Szerelem – zokogó órák,

a Végtelen vágyai,

az Idő egy-két holdját

seb nélkül oltva ki,

partot ér – hit, tele lánggal! –

bárka és Ararát

elvész az áradásban,

mely nem ismer határt.

Szerelem – továbbadod,

amit mondtak neked,

körtánc – az elillanók

hogy átdúlták a helyet,

csere – lejárnak az órák,

a láng visszájára csap,

mások borzongtatóját,

adod s visszaveszed magad.