Bobrowski, Johannes: Bodzavirág (Holunderblüte in Hungarian)

Es kommt
Babel, Isaak.
Er sagt: Bei dem Pogrom,
als ich ein Kind war,
meiner Taube
riβ man den Kopf ab.

Häuser in hölzerner Straβe,
mit Zäunen, darüber Holunder.
Weiβ gescheuert die Schwelle,
die kleine Treppe hinab –
Damals, weißt du,
die Blutspur.

Leute, ihr redet: Vergessen –
Es kommen die jungen Menschen,
ihr Lachen wie Büsche Holunders.
Leute, es möcht der Holunder
sterben
an eurer Vergeβlichkeit.

Jön Babel
Iszaak. Azt mondja:
a nagy pogromban,
amikor gyerek voltam,
kitekerték
a galambom nyakát.

Faházas utcák,
kerítések, fölöttük bodza.
Tisztára súrolva minden küszöb,
s a kis lépcsők lefelé -
Annak idején, tudod,
a vérnyom.

Feledni: mondjátok, emberek -
Jönnek a fiatalok,
mosolyuk, mint a bodzavirág.
Feledékenységetekbe
még belehalhat,
emberek, a bodzavirág.