Bobrowski, Johannes: Silcher sírjánál (Silchers Grab in Hungarian)

Zur Seite, vor der Mauer die Ruhebank,

im Bluetterschatten, ueber dem Grabe Kreuz

und Baeumchen: in der langen Stille,

die nach den Liedern der Freundschaft anhob

und aussang Zeit und Namen. Es ist ein Rest

von toten Stimmen, Haende, wie in den Schoss

gesunken, ungeoeffnet. Keine

Frage gehoert mehr, erwidert keine.

Oldalt a háznak dőlve a tölgyfa pad,

árnyas hely ott pihenni, kicsiny fa és

kereszt a síron: végtelen csönd

kél a baráti dalokra már, az

időt énekli és neveink. A holt

hangokból ez marad, merevült kezek

hanyatlanak az ölbe, kérdés

nincs ezután, felelet se jő rá.