Brecht, Bertolt: Surabaya-Johnny (Das Lied vom Surabaya Johnny in Hungarian)
|
|
Das Lied vom Surabaya Johnny (German)Ich war jung, Gott, erst sechzehn Jahre Du kamest von Birma herauf Und sagtest, ich solle mit dir gehen Du kämest für alles auf Ich fragte nach deiner Stellung Du sagtest, so wahr ich hier steh Du hättest zu tun mit der Eisenbahn Und nichts zu tun mit der See Du sagtest viel, Johnny Kein Wort war wahr, Johnny Du hast mich betrogen, Johnny, in der ersten Stund Ich hasse dich so, Johnny Wie du da stehst und grinst, Johnny Surabaya-Johnny, warum bist du so roh? Surabaya-Johnny, mein Gott, ich liebe dich so. Surabaya-Johnny, warum bin ich nicht froh? Du hast kein Herz, Johnny, und ich liebe dich so.
Zuerst war es immer Sonntag So lang, bis ich mitging, mit dir Aber schon nach zwei Wochen War dir nichts mehr recht an mir Hinauf und hinab auf den Pandschab Den Fluß entlang bis zur See. Ich sehe schon aus im Spiegel Wie eine Vierzigjährige Du wolltest nicht Liebe, Johnny Du wolltest Geld, Johnny Ich aber sah, Johnny, nur auf deinen Mund Du verlangtest alles, Johnny Ich gab dir mehr, Johnny Surabaya-Johnny, warum bist du so roh? Surabaya-Johnny, mein Gott, ich liebe dich so. Surabaya-Johnny, warum bin ich nicht froh? Du hast kein Herz, Johnny, und ich liebe dich so.
Ich habe es nicht beachtet Warum du den Namen hast Aber auf der ganzen langen Küste Warst du ein bekannter Gast Eines morgens in einem Sixpencebett Werd ich donnern hören die See Und du gehst, ohne etwas zu sagen Und dein Schiff liegt unten am Kai Du hast kein Herz, Johnny Du bist ein Schuft, Johnny Du gehst jetzt weg, Johnny, sag mir den Grund Ich liebe dich doch, Johnny Wie am ersten Tag, Johnny Nimm die Pfeife aus dem Maul, du Hund. Surabaya-Johnny, warum bist du so roh? Surabaya-Johnny, mein Gott, ich liebe dich so. Surabaya-Johnny, warum bin ich nicht froh? Du hast kein Herz, Johnny, und ich liebe dich so.
|
Surabaya-Johnny (Hungarian)Még mint zöldfülű bakfis láttam, Épp érkezel Burma felől. És kérted, hogy csatlakozzam hozzád, Majd gondoskodsz mindenről. Hol dolgozol, ezt kérdeztem, S már válaszul dőlt is a szó: Rég sínen vagy állami vasútnál, És nem vonz víz se hajó. Sok volt a szó, Johnny, Mind aljas volt, Johnny, És becsapott csúnyán, Johnny, Semmit se mondj! Hű de mocsok vagy, Johnny Ahogy állsz, vigyorogsz, Johnny, Pofádból vedd ki a pipát, te rongy! Surabaya Johnny, mért vagy ily rohadék? Surabaya Johnny, hogy szeretlek, ó te nagy Ég! Surabaya Johnny, kínból mért nem elég? Nincs benned szív, Johnny, de az én szívem ég!
Minden óra ünnep volt még, Míg kettesben jártuk az éjt, Aztán úntál s otthon hagytál, Alig múlt el három hét. Hord erre meg arra a vadvíz, Hogy sodródsz gyors taraján, S egy negyvenöt éves nő néz Most gyűlölt tükrömből reám. Nem szerető kellett, Johnny, vágyad a pénz, Johnny, Lestem a szád, Johnny, S mindegy volt, mit mond. Neked minden kellett, Johnny, Még többet kapsz, Johnny. Pofádból vedd ki a pipát, te rongy! Surabaya Johnny, mért vagy ily rohadék? Surabaya Johnny, hogy szeretlek, ó te nagy Ég! Surabaya Johnny, kínból mért nem elég? Nincs benned szív, Johnny, de az én szívem ég.
Én évekig nem firtattam Hogy honnan jött ez a név. Ám partunk teljes hossza mentén Jól ismer a komp és rév. És egy reggel egy ócska vaságyon Majd meghallom: tombol az ár, És te mész, nem is búcsúzol tőlem, S lent egy gőzös kürtszava vár. Nincs benned szív, Johnny, Aljas dög vagy, Johnny, Hogyhogy elmész, Johnny, Egy okot mondj! Rámtör a vad vágy, Johnny, Mint az első nap, Johnny, Pofádból vedd ki a pipát, te rongy! Surabaya Johnny, mért vagy ily rohadék, Surabaya Johnny, hogy szeretlek, ó te nagy Ég! Surabaya Johnny, kínból mért nem elég, Nincs benned szív, Johnny, de az én szívem ég.
|
